Budapest, 1896. I. - Budapesti Negyed 10. (1995. tél)

ÜGYEK ÉS BŰNÖK - Mit mond a baloldali Népszava?

kiméi semmit és senkit, csakhogy önző jólétét előmozdítsa. Hogyan követelhet az a társadalom emberszeretetet tagjaitól, amely törvénynyé emelte az embernek az embertől való kizsákmányolást, amely megtanította és amely egyre tanítja tagjait, hogy harczot kell folytatnunk valamennyinknek mindannyi ellen. Amelynek gazdasági berendezése szinte a parancsoló szükséggé teszi, hogy az egyik ember romlására törjön a másiknak. Es gyilkosságok millió számra történnek ebben a társadalomban, csak azzal a különbséggel, hogy a gyilkosságot nem a kibugygyanó vér jelzi, hanem a lassú sorvadás, amely a megsemmisülés felé visz. Ne csak a tényleges gyilkosokat keressék, oh rendőrség, oh burzsoá társadalom, hanem oda vele a vádlottak padjára ezzel a szellemmel, amely kiöli az emberből az embert és vadállatokká teszi őket! Oda a vádlottak padjára azt a szellemet, amely megtűri azt, hogy a XIX. században legyenek emberek, akik irni és olvasni se tudjanak és igy védtelenül martalékul dobassanak a szellemi képzettségekkel birok érdekeinek. Az a nyomorult tizennyolcz éves suhancz, aki megölte a leányt és azt a kis fíut Soroksáron, az analfabéta volt. Oda a vádlottak padjára azzal a szellemmel, amely megtűri azt, hogy a népnek szerencsétlen leányai a testük áruba bocsátásával keressék meg kenyerüket. A mely megtűri azt, hogy a mig ezrek jólétben és vagyonban duskálkodnak, addig az ilyen szerencsétlenek legnagyobb megaláztatás utján tudjanak csak egy falat kenyeret szerezni. Félre tehát a szenteskedésekkel. A vádlottak padjára ezzel a kizsákmányoló társadalmi renddel. M. Öngyilkosság és prostituczió Egy fiatal gróf öngyilkossága tartotta izgatottságban a semmittevő arisztokrata családokat. Hát hogyne, mikor egy „reményteljes" fiatal őrgróf lövi magát agyon egy közönséges orpheumi énekesnőért. Igen, Csáky-Pallavicini Arthur őrgróf agyonlőtte magát, mert szerelmes volt a Somossy-orpheum egy uj csillagába. Legalább azt adja az öngyilkosság okául a burzsoá-sajtó. Én gondolkozom az eseten és kérdeni merészlem azt, hogy vájjon miért éppen a halálban találta ez a szerencsétlen gróf szerelmének a megoldását? Talán nem akart hozzá menni tisztességes hitestársul az a leány? Szerény véleményem szerint szívesen lett volna neje ez az erényes énekesnő az ifjú grófnak, de a mi mágnásunk arisztokratikus véleményeik szerint csak hétágú korona alatt kezdenek létezni a leányok és csak az ősi birtokok elpuczolása után, mint egy mentő-eszközül jönnek komolyabb számításba a rangnélküli pénzeszsákok leányai. No ne ijedjetek meg, kedves munkástársnőim, hiszen ti is számításba jöhettek ezek előtt az elegáns fiatal urak előtt, de csakis ugy, ha fiatalok és szépek vagytok és ami a fő, jószivünek kell lennetek irányokban, mert ha kőszivüek, hajlithatatlanok