Budapest, 1896. I. - Budapesti Negyed 10. (1995. tél)

ÜGYEK ÉS BŰNÖK - Miről számol be egy új bulvár lap, a Friss Újság bűnügyi rovata?

nok volt, és ugy látszik csak a pénz ördögének pillanatnyi csábítása vitte rá, hogy hozzányúljon ahhoz a pénzhez, amely nem az övé. Negyvenezer forintott sikkasztott el, azután eltűnt, itt hagyta nejét, két legény fiáthogy hová lett, arról mindeddig sejtelme sincs senkinek. A rendőrségnek termesztésen legkevésbbé. Erről az esetről, amely bizonyára óriási feltűnést fog kelteni mindenütt, hová hire eljut, tudósítónk a következőket jelenti: Egy szerény, pontos tisztviselő A magyar államvasutak bányáinak, hutáinak és uradalmainak két igazgatósági hivatala van: az egyiknek Bécsben, a másiknak Budapesten, Dalszinház-utcza 8. szám alatt vannak a helyiségei. A budapesti igazgatóságnak titkárja volt Dittrich Antal, 44 éves, római katholikus ember, az, a ki most a sikkasztást elkövette. Sem fölebbvalói, sem társai, sem ismerősei közül még csak legtávolabbról sem tételezhette volna fel senki, hogy csak egy fillérnek az elsikkasztásra is képes volna. Hivebb, pontosabb, szorgalmasabb hivatalnokot nálánál képzelni sem lehetett. Pontosan jött hivatalába, pontosan távozott, gonddal és ügyesen végezte teendőit. Sohasem költekezett és maga volta becsületesség. Ezért nagy volt iránta fölebbvalóinak bizalma; reábízták az igazgatósághoz érkező pénzek kezelését is és ebben a tekintetben sem volt ellene sohasem panasz; mindig olyan pontosan számolt el a pénzekről, hogy egy krajczár hiány sem volt. És amilyennek ismerték a hivatalban, olyan volt Dittrich Antal azonkívül is. A sikkasztó rokona A gyár-utcza 22. számú házának Il-ik emeletén, all. számú lakásban lakott Dittrich Antal családjával: a feleségével és két fiával, akik közül az egyik 19 a másik 16 éves. Ezért a lakásért 420 forintot fizetett évenkint. .4 lakás berendezése szerény, szinte szegényes volt. Mindössze két szobából állott, az egyik szoba Dittrich számára volt berendezve, a másikban lakott és hált a család többi része. Dittrichék ugy éltek, ahogyan a budapesti drágaságban egy tisztviselő-család szerény jövedelméből megélhet. Nem volt náluk semmi fényűzés, nem jártak bálokba, színházakba, nem adtak ebédeket és vacsorákat. Hanem Dittrich maga még sokkal takarékosabban élt, mint a hozzá hasonló állású tisztviselők szoktak. Minden idejét, amely a hivatalos óriái után szabadon maradt, otthon töltötte. Még kávéházba sem járt, hanem otthon itta meg a fekete kávét, nem dohányzott és nem kártyázott. Pontban kilencz óra előtt 5 perczczel indult hivatalába s onnan mindjárt hazajött. A ház lakói közül - kik ismerték a szolid, pontos embert - senki sem emlékszik arra, hogy este valaha későbben jött volna haza, mint legfeljebb 8 órakor. Dittrich és családja szerény, de megelégedett, sőt látszólag boldog életet éltek. És most egyszerre sikkasztó lett ez az ember. Hová ment? Dittrich pénteken este a rendes időben jött haza a hivatalból, és szombaton fölkelve, nyugodtan megreggelizett.