Budapest, 1896. I. - Budapesti Negyed 10. (1995. tél)

ÜGYEK ÉS BŰNÖK - Miről írnak a Rendőri Lapok 1896-ban?

bérei csak hirből ismerik, maguk egyáltalán nem dolgoztak könyvekkel. Volt ugyan a szobában egy asztal s az teli nagy üzleti könyvekkel, de ezek valami bukott gyárnak a könyvei s az irodába bevetődő idegenek megtéveszése kedvéért feküdtek az asztalon. A királyi ügyésznek és a vizsgálóbírónak meg kellett elégedniök azzal, hogy néhány levelet, amely az üzelmekre vonatkozik,yóglaltak le és vittek el magukkal. Schelhornt és Huszárt a közeli napokban fogja kihallgatni a vizsgálóbíró. (december 19.) Üzérkedés a fogadott leánynyal Érdekes leánycsábitási pert tárgyalt e hó 21-én budapesti büntető törvényszék dr. Baumgarten Izidor elnöklete alatt. A tárgyalás zárt ajtók mögött folyt le. A vádlott előkelő, vagyonos családból származó korosabb hölgy, Balogh János nyugalmazott pénzügyi titkár felesége, aki ellen dr. Baráth Zoltán kir. alügyész csábítás büntette miatt emelt vádat. A panaszos egy 20 éves leány, akit Baloghné még 12 éves korában csábított magához, hogy szép hajadonná nevelje föl - az urának. Később pedig, mikor szabadulni akart a leánytól, eladta egy debreczeni leánykereskedőnek 60 forintért. A bíróság első sorban az elvetemült nőt hallgatta ki. Az elnök: Hogy került maga Rauch Júliához? A vádlott: Még 1889-ben történt, hogy Nagy-Váradon egy vajas asszonynyal találkoztam, aki egy csinos 12-13 éves leánykát vezetett a karján. A szép gyermek megtetszett, s miután az asszony hajlandó volt átengedni, én a leányt házamhoz vettem. Az elnök: A vajas asszony anyja volt a leánynak? A vádlott: Nem: szülei korán elhaltak és a távoli rokonok könyörületből tartották Júliát mindaddig, mig nem tapasztalták, hogy a leányt érdemetlenül részesitik jótéteményben. Nálam is nagyon rosszul viselte magát, pedig úgy bántam vele, mint saját gyermekemmel. Rongyokban jött hozzám és én kiöltöztettem fényesen. Az elnök: Nem vette észre, hogy a férje szerelmével üldözi a leányt? A vádlott: Ezt nem észleltem soha. Az elnök: No, ez csudálatos, mert azt maga is beismerte, hogy a férje elutazott kéthárom hónapra a leánynyal. A vádlott: Férjem akkor influenzában szenvedett s a fővárosba jött gyógykezeltetni magát, a leányt pedig mint ápolót hozta magával. Az elnök: Igaz, hogy ön a leányt eladta egy debreczeni nyilványosház tulajdonosnőjének hatvan forintért? A vádlott: Én nem adtam el, hiszen vagyonos asszony vagyok, akinek nincsen szüksége pénzre. Ezután a leányt hallgatta ki a biróság. Rauch Julia előadja, hogy sem szülőit, sem rokonait nem ismerte. Apjának egy ismerőse, Braun János nevelte föl. Tizenkét éves volt, mikor Baloghné magához édesgette. Az elnök: És mi czélja volt magával az asszonynak.