Budapest, 1896. I. - Budapesti Negyed 10. (1995. tél)

ÜGYEK ÉS BŰNÖK - Miről írnak a Rendőri Lapok 1896-ban?

Negyvenegyezer forintos sikkasztás Az Osztrák-Magyar Allamvasut-Társaság magyar bányái, hutái és uradalmi igazgatóságának kárára a társaság egyik tisztviselője negyvenegyezer forintot sikkasztot el. A hűtlen tisztviselő három nappal ezelőtt megszökött. Az eset részletei a következők: Dittrich Antal, aki közel tizenhat esztendő óta áll az Osztrák-Magyar Államvasutak uradalmainak szolgálatában, 1892-ben helyeztetett át Bécsből Budapestre, ahol a vasut-társaság államosítása után külön társaságot képező bánya-, huta- és uradalmi társaság igazgatóságánál titkári teendőket végzett. Nejével és két fiával a Gyár-utcza 22. számú házában bérelt kisebb, de igen elegánsan berendezett lakást. Egész életmódja arányban állt elég tisztességes jövedelmével, amely a társaságnál közel évi háromezer forintra rúgott. Feltűnően nem költekezett és minden tekintetben teljes mértékben birta az igazgatóság bizalmát. Pénzkezeléssel tulajdonképpen nem is volt megbízva és csak bizonyos alkalmakkor kerültek a kézhez nagyobb, a társaság pénztárába beszolgáltatandó vagy a társaság által fizetendő összegek. Ez évben a társulat reábízta a társaság által fizetendő adópénzek kezelését. Ez összegek kézhezvétele csábította el Dittrichet, mert kiderült, hogy az adópénzekből eddig negyvenegyezer forintban megalapított összeget sikkasztott el. A sikkasztás felderítése akként történt, hogy Dittrich szombaton reggel bejött a társulatnak a Dalszinház-utcza 8. számú házban levő irodájába, ott egy kézitáskába tett egy csomó iratot, aztán meghagyta az egyik tisztviselőnek, hogy fontos üzleti ügyekben két napra elutazik. Ez - miután ilyen utazásokat Dittrich gyakrabban tett - fel se tünt, de mikor a két nap elmultával Dittrich nem jelentkezett, Drechsler igazgató elküldött a lakására, hogy megtudják, mi baja Dittrichnek. Dittrichné ekkor megdöbbenve kijelentette, hogy a férje elutazásáról mitsem tud, mert családjának még azt sem mondta, hogy elutazik. Erre az igazgató félnyittatta Dittrich íróasztalát, amelyben két levelet talált. Az egyik levél az igazgatósághoz volt czimezve. Ebben tudtára adta az igazgatóságnak, hogy a társulat kárára a kezelésére bízott adópénzekből negyvenezer forintot sikkasztott. Miután közeleg az idő, amelyben ez a sikkasztás többé el nem titkolható, önként hozza ezt a társulat tudomására, egyben jelentve, hogy világgá megy. A másik levél nejének szól. Ebben bocsánatot kér tőle és két fiától, hogy ily váratlanul mér reájuk olyan iszonyú csapást, de nem tehetett másként. E levél iszonyúan lesújtotta a szegény asszonyt, aki férje sikkasztását még csak nem is sejthette, mert otthon alig tünt fel, hogy Dittrich nagy összegeket elharácsolt. Miután az igazgatóság igy beigazoltnak látta Dittrich sikkasztásait, Drechsler-a. társulat kereskedelmi igazgatója személyesen megjelent a főkapitányságnál, ahol Tóth rendőrfogalmazó vette át a jelentést és nyomban megtette az intézkedéseket Dittrich köröztetésére és elfogatására. Drechsler igazgató véleménye szerint Dittrich sikkasztásai valószínűleg nagyobb-