Budapest, 1896. I. - Budapesti Negyed 10. (1995. tél)

ÜGYEK ÉS BŰNÖK - Miről írnak a Rendőri Lapok 1896-ban?

régebbi tartozását most nem fizetheti meg, mert a mult héten ruhát vásárolt, a melyet CCsibra őrizetére bizott. Ki is jelentette, hogy még az nap elmegy ehhez ruháját tőle elhozni. El is ment a Mátyás-utczába, de Csibrát nem találta otthon. A várakozást megunva vissza ment a gólya-utczába, a hova már esti 11 óra tájban érkezett meg. Másnap vasárnap kora reggel 4 óra előtt már újból elment Csibrához, de ez még akkor nem tért haza a lumpolásból. Nyolcz órakor újból kereste s várt rá egészen 10 óráig, a midőn hirtelen megpillantotta az utczán Csibrát, a ki az ő kabátját és nadrágját viselte. Szemére is hányta neki, hogy miért viseli az ő ruháit, a melyeket ő csak megőrzésre adott át neki. Erre azután lementek mindketten a pinczébe. Csibra vizet hozott Szabónak, a ki meg mosakodva, a barátja által levetett uj ruhát fel vette. E közben észrevette, hogy kabátját és nadrágját (Csibra egészen bepiszkolta. Midőn ezért szemrehányást tett Szabó (Csibrának, ennek agyában ekkor fogamzott meg a gyilkosság eszméje. Az alatt az idő alatt, mig Szabó ócska ruháit s azt a csomó régi vattát, a melyet Csibrától takaróul kért, egy zsebkendőbe kötözgette, (Csibra a vaskörtét zsebébe rejtette. Kevéssel ezután Szabó hóna alá csapva a csomagot, kifelé indult a pinczéből. Alig ért azonban a lépcső második fokára, (Csibra a zsebében levő vaskörtével hátulról orozva fejbe ütötte. Szabó szó nélkül összerogyott. Az ütés nem volt halálos. Szabó elhaló hangon igy szólt hozzá: Tóni! (Csibra ekkor másodszor is fejbe ütötte s azután bevonszolta a tengeri fü közé. Itt még egyszer megszólalt az áldozat: Jaj, Tóni, mire a harmadik ütést is rámérte gyilkosa. Az áldozatot ezután levetkőztette s a nadrágját az egyik szekrénybe rejtette el, a hol meg is találták. (Csibra különben elvetemedett gazember, fiatal kora daczára. Beismerte ma azt is, hogy e hó 4-én özv. Frischné gazdasszonyának ládáját ő törte fel, s abból a kilopott 26 frt értékű ruhaneműt a soroksári-utczában 6 forintért zálogosította el. A pénzt természetesen éjjel eldorbézolta. A rablógyilkost szerdán lefényképezték, s csütörtökön délelőtt átszállították a kir. ügyészség fogházába. (július 12.) Három gyilkossági kísérlet Egy hét alatt három gyilkossági kísérlet történt a fővárosban. A szenzáczió hajhászó lapoknak kell-e ennél egyébb, hogy világgá kürtöljék az ő fantáziájukkal kidolgozott, rémlátással megirt czikkeiket s az utczai ujságárulókkal mindegyik esetet „gyilkosság '-nak kiáltassák. Hogy diszkreditálják ezzel a főváros közbiztonságát a vidék s a külföd előtt, mit törődnek ők azzal. Törődnek is ők mással, mint hogy eladjanak egy nap 25-30 ezer példányt s jót mosolyognak a szenzáczió után kapkodókon, akik e 25-30 ezer példányt szét veszik. Pedig aztán, ha közelebbről vizsgáljuk ezeket a gyilkossági kísérleteket, olyan mindennapi esetekké devalválódnak előttünk, a milyenek a külföld nagy városaiban százával fordulnak elő, sőt a jó vidék se ment tőle és tulajdonképen nem is gyilkossági, hanem emberölési kísérletek. Ilyenek a mostaniak is.