Budapest, 1896. I. - Budapesti Negyed 10. (1995. tél)

A HÉTKÖZNAPOK

havonta. Ebből pedig megélni nem bir, tehát koldul. Elfogták és 20 napra Ítélték. Nem folytatom ezt tovább, mert leírni is fáj. A bánásmód, amelyben a rendőrség foglyai részesülnek, jellemzi az egész társadalmat, vezető egyéniségeivel együtt. A rendőrség a túlzsúfolt lakásokat keresi és kiürítteti és fogházának szobáiba, melyek 26 ember részére vannak berendezve, ötven embert szőrit be. Ember, ember hátán fekszik, a büz leírhatatlan, de mindegy, a rendőrség csak másoknál akar, ha tud, rendet csinálni! Az élelmezés leírhatatlan komisz. Kásaleves, lencse-habarék; kása-habarék, lencse-leves, egész éven át fölváltva és egy keserű fekete czipóból áll. Eleiemmel özv. Lauberné látja el a fővárosi fogházakat. Egy rab után a rendőrség börtönétől 9 krajezárt kap. Van ott egy kantinja is nevezett úrhölgynek, ott adják el a fővárosi hentesek az avas töpörtyűt és szalonnát. Akinek van egy pár garasa, arra ezt a szemetet méregdrágán ráerőszakolják. Ha valakinek kívülről hoznak ételt, visszautasítják és igy pressziót gyakorolnak az egyénre, hogy költekezzen. Van rá eset, hogy annyira erőszakolják az embert a költekezésre, hogy kétségbe lehet vonni a kulcsár érdeknélküli eljárását. Különben Laubernének Gödöllőn nyaralója van, a kulcsár pedig alig birja a hasát. Eddig van a dolog, igy néz ki egy ily fontos hely az ezredéves hazában. Az elvakított világ egyoldalú képet lát maga előtt; nem ott rejlik közviszonyaink igazi képe, hol azt mesterkélve látja. A nemzet legalsóbb rétege képezi az állam talpkövét s csak ezt nézdd meg világ és tudni fogod aztán, mily boldog a magyar! Az uralkodó-osztály nyaral, fürdőzik és mulat; a nép izzad, fárad, nélkülöz és zúgolódik. Fönt a magasba kong az ünnepi harang és alulról átok száll millió szenvedők ajkairól. Schnitzkr (Népszava, július 31.) - El, boldogabb hazába! A magyar köznép szegénységét és elkeseredett voltát mindig híven jellemzi a kivándorlási statisztika. Mikor a nép már nem birja az egyre sokasodó terheket és a folyton dráguló életet, mint a vizbefuló az utolsó szalmaszálhoz, ugy kapaszkodik ahhoz a reménységhez, hogy talán idegen világban jobban fog menni a dolga, s ilyenkor a kivándorlási statisztika számai nagy mértékben emelkednek. A mostani tél sanyaruságát is jellemzi fiumei tudósítónk ama jelentése, hogy pénteken háromszáz magyar kivándorló érkezett Fiúméba, honnan a kivándorlók magyar hajón mennek Génuába, Génuából pedig olasz hajóval Braziliába. A kivándorlók utolsó garasaikat szedték össze, hogy a reménység utolsó szikráival idegen földre szálljanak. A tömeges kivándorlás magyarázatául szolgálhat még az a körülmény is, hogy lelketlen kivándorlási ügynökök most seregestül lepik el a magyar községeket és mindenféle mesével igyekeznek rábírni, hogy itt hagyják a hazát és megfizessék az ágensek dijait. (Magyarországjanuár 14.) - Az anya büne. Egy megtört, szánalomra méltó külsejű nő állított be tegnap este a főkapitánysághoz, hogy töredelmes