Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

I. Tanulmányok - Gajáry István: A pesti tanácsi vagyonleltárak 1702-1848

minden olyan ügyet, amely egy-egy iratban több örökhagyó után készitett leltárt tartalmaz, s itt az örökhagyók száma volt a meghatározó. Ilyen feltételek mellett végül is 664 leltárt tártunk fel, az összes ügyiratnak mintegy feléből. (A hagyatéki iratok mintegy egyötöde tartalmaz kettó', vagy ennél több személy után felvett leltárt, a felében viszont egyáltalán nincs teljességre törekvő' vagyonösszeirás.) Az árvaszámtartónak - amint arra már utaltunk, - a kiskorú örökösök vagyonára kellett koncentrálnia figyelmét, s ennek gyakorlatát igazolja a megvizsgált leltárakban összeirt vagyonok örököseinek megoszlása is: Ido'kör gyermek van csak özv. oldalág nincs természetes örökös; végrendeletidegen összesen Ido'kör gyermek van csak özv. oldalág van nincs idegen összesen Ido'kör n (%) n (%) n (%) n (%) n (%) n (%) n (%) 1785- ig 15 (2,26) 0 1 (0,15) 0 0 0 16 (2,41) 1786- 1800 482 (72,59) 16 (2,41) 76 (11,45) 5 (0,75) 15 (2,26) 3 (0,45) 597 (89,91) 1801-től 35 (5,27) 2 (0,30) 13 (1,96) 1 (0,15) 0 0 51 (7,68) Összesen 532 (80,12) 18 (2,71) 90 (13,56) 6 (0,90) 15 (2,26) 3 (0,45) 664 (100,0) Az örökösödési szokásokról és lehetőségekró'l késó'bb még szólunk, igy itt csak annyit kell megjegyeznünk: természetes örökös (1-3. oszlopban) hiányában, vagy ellenében egyaránt a végrendelet volt az örökhagyó számára az egyetlen örökitési akarat kinyilvánítására alkalmas forma, még jótékony célra (pl. plébániának, árvaháznak, stb.) is, ennek hiányában ("ab intestato") a városra szállt minden ingó- és ingatlanvagyona.

24 Ha feldolgozott leltáraink adatait nézzük, ezen esetek száma igen alacsony, só't, általában elenyészó'nek mondható az a mintegy 3%, amikor nem természetes örökös örökölt. Meglepőnek tűnik a családtagok öröklésének aránya: mindössze 2,71% a leszármazók nélkül, özvegy hátrahagyásával elhunytak aránya, ugyanakkor 13,56% azon esetek aránya, amikor család hiányában a felmenők (szülők), vagy oldalági rokonok örökölnek. A leszármazók örökösödési esetei 80,12%-ot tesznek ki, belső megoszlásuk a következők szerint alakult: Időkör min. egy kiskorú csak nagykorú ismeretlen összesen Időkör + özvegy - özvegy + özvegy - özvegy korú n (%) n (%) n (%) n (%) n (%) n (%) 1785- ig 10 (1,88) 3 (0,56) 0 0 2 (0,38) 15 (2,82) 1786- 1800 323 (60,71) 88 (16,54) 22 (4,14) 29 (5,45) 20 (3,76) 482 (90,60) 1801-től 14 (2, 63) 10 (1,88) 6 (1,13) 2 (0,38) 3 (0,56) 35 (6,58) Összesen 347 (65,22) 101 (18,98) 28 (5,27) 31 (5,83) 25 (4,70) 532 (100,00) Mlndössz. (100%=664) (52,26) (15,21) (4,22) (4,67) (3,76) (80,12) A feltárt leltárak túlnyomó részében, 84,2%-ában az örökösök között legalább egy kiskorú volt, ami az összes leltár 67,47%-át jelenti, azaz az ügyeknek több mint kétharmadában valóban kiskorú örökös motiválja a leltár-