Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

I. Tanulmányok - Gajáry István: A pesti tanácsi vagyonleltárak 1702-1848

Az ugyanezen időszakban felvett hagyatéki leltárak tehát csak a halottak 8,34%-át érintik, amiért is nem tekinthetjük őket a város egészét reprezentáló mintának. A leltár nélkül elintézett ügyek között sok lehetett a nincstelenek utáni eljárás, de ez összességében semmiképpen nem indokolja ezt az alacsony arányt, hiszen még kapások után maradt csekély vagyonról is készítettek összeírásokat. 21 Tovább vizsgálva leltárainkat, vessük össze az örökhagyók adatait három statisztikai forrás ide vonatkozó rovataival: egyrészt - a már hivatkozott - 1781. évi tanácsi népességkimutatással,

22 másrészt az első' magyarországi népszámlálás (1784-1787) Pestre vonatkozó oszlopaival.

23 Idő Felnőtt (n) Összlakosság (n) Idő férfi no össz. férfi nő össz. 1781 5344 6055 11 399 8743 8 995 17 468 1784-1787 6210 7036 13 246 9109 10 062 19 171 arány 24 100 113,3 Egybevetve a számokat, nó'többlet állapitható meg. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ennek egyik oka a városi cselédség mobil rétege. E - főként fiatal - nők többsége nem maradt véglegesen a városban, gyakran vidékre, vagy éppen szülőhelyére visszatérve ment férjhez. Igy azután a férfiak alacsonyabb lélekszáma mellett lényegesen nagyobb a halandóságuk, ezt tükrözik a hagyatéki leltárak felvételi esetei is: IdŐkör, forrás férfi nő összesen IdŐkör, forrás n (%) n (%) n (%) 1784-1787 népszámlálás 6473 (48,87) 6773 (51,13) 13 246 (100, 0) 1786-1788 halottak 666 (61,10) 424 (38,90) 1 090 (100, 0) 1786-1788 leltárak 60 (65, 90) 31 (34,10) 91 (100, 0) Időszakunkban a férfiak halálozási arányszáma igen magas, a nők 6,26%ával szemben 10,29%. Az özvegy és hajadon nők foglalkozási statisztikája - a korabeli hiányos adatok miatt - rekonstruálhatatlan, jövedelmeik eredetére is csak következtethetünk: az ingatlanüzletek és a pénzkihelyezés, -kölcsönzés jelenthette például az özvegyek fő bevételi forrását, de sok esetben találkozunk azzal a jelenséggel is, hogy a néhai férj iparát özvegyi jogon folytatta. E kérdésben azonban az adatok oly mértékig hiányosak, hogy a jövedelemforrások megoszlási arányaira még csak hozzávetőleges becsléseket sem tudunk tenni. Egészen más probléma jelentkezik a néhai férfiak foglalkozási statisztikájának összeállításában. Maguk a leltárak a szakmát csak ritkán jelölték meg, sőt, a teljes hagyatéki iratanyag áttanulmányozása sem feltétlenül vezet eredményre, a felvett leltárak szakmai eszköz- vagy árujegyzéket csak töredékesen tartalmaznak, igy újabb források bevonására van szükség. E célra egyetlen, hozzávetőlegesen könnyen kezelhető forrásnak időszakunkra vonatkozóan csak a polgárkönyv

25

., mutatkozott, de a névírás bizonytalanságai és a gyakori ismétlődések miatt ez sem nyújt maradéktalan támaszt, ám a meghatározott foglalkozások arányát némileg javította. Korább emiitett forrásainkkal összevetve a foglalkozási megoszlás a következők szerint alakult: 26