Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

IV. Levéltártörténet - Nagy István: Visszaemlékezések a Fővárosi Levéltárban eltöltött szolgálati időről (1945-1948)

az, hogy az iratanyag kissé hevenyészve, megbomlott rendben került át a Bazilikába. Ez főleg az 1873 előtti iratokban nehezítette meg a kutatást, az 1873 utáni ügyosztályi iratok akkori rendje többé-kevésbé megmaradt. Meg kell említeni, hogy az iratcsomók raktári számozása akkor más volt, mint a későbbiekben. Az egyes iratsorozatok (állagok) ugyan elkülönültek egymástól, de az iratcsomók, kötetek számozása nem kezdődött újra az egyes iratsorozatoknál. A számozás több iratsorozaton, állagon átfutó, esetleg egy-egy levéltár (pl. budai és pesti levéltár) egész anyagán átfutó számozás volt. (Megjegyzem, hogy az Országos Levéltárban abban az időben szintén ilyen raktári számozás divott.) A levéltári anyag mai rendje ugyanis akkor még kialakulóban volt. Komoly rendnek számitott az, hogy minden iratcsomó, illetve kötet olyan raktári számmal birt, amelynek alapján az egyes raktári egységeket meg lehetett találni és nyilván lehetett tartani. Az átszállított anyag mellé az 1945 utáni években újabb iratok kerültek a Bazilikába, mégpedig a fővárosi igazoló bizottságok iratai, az országgyűlési és törvényhatósági választók névjegyzékei. Ezek az iratok, mivel számos másolatot kellett belőlük kiadni, erősen megnövelték a levéltár közigazgatási jellegű teendőit. A bazilikái letétgyüjtemény vezetését Rokken Ferenc levéltáros, a főfelügyeletet természetesen a főlevéltáros, Kovács Lajos látta el. A raktárakon kivül a letétgyüjtemény kezdetben csak néhány szobából, hivatali helyiségből állott. A tűzoltó tartózkodott az egyik szobában, - 1952 végéig állandó tűzoltói felügyelet volt a Bazilikában - s legfeljebb még egy-két helyiség állt rendelkezésre a levéltáriak számára. A raktárakba és helyiségekbe csak a levéltári dolgozók járhattak át, és az ügyeletes tűzoltó engedte be őket. A munkák úgy folytak, hogy a dolgozók bizonyos teendők (iratok kiszedése, reponálása) céljából "kiszálltak" a Bazilikába, s elvégezvén teendőiket, visszatértek a városházi támaszpontra. A telefon természetesen fontos szerepet játszott a két részleg közötti kapcsolat megteremtésében. A letétgyüjteményt tehát úgy kezelték, mint az ostrom előtti városházi levéltári raktárakat, amelyekbe azonban akkor a hivatali szobákból közvetlenül lehetett bejárni. Az iratanyag rendjét nem igyekeztek helyreállítani, mivel 1948-ig a levéltár vezetése úgy vélekedett, hogy a városházi raktárakat majd újjáépítik. A levéltár 3 éves tervének fő feladata volt a városházi raktárakba történő visszatelepítés keresztülvitele. Akkor még nem gondoltak arra, hogy a bazilikái altemplom hosszú ideig levéltári raktár, sőt levéltári hivatali részleg lesz. A bazilikái altemplom különösebb károsodás nélkül vészelte át a háborús eseményeket, az odaszállított levéltári, illetve muzeális anyag részére jó menedéknek bizonyult. A városházi levéltári raktárak - mint említettük - ezzel szemben kiégtek, s a hivatali szobák egy része is erre a sorsra jutott. A levéltár dolgozói már 1945 márciusában hozzákezdtek a megmaradt helyiségekben a romeltakarításhoz, a piszokban, törmelékben esetleg fennmaradt iratok, értékek mentéséhez. E munkák után 1945 június elején a megmaradt hivatali helyiségben már rend volt, s dolgozni lehetett. A hivatali helyiségek közül használható maradt a főlevéltáros szobája, az altiszti előszoba, a páncélszoba és a páncélszobai előtér, a csigalépcsős félemeleti részen 2 szoba, s 2 helyiség a folyosón túl, az udvari részen. Itt a főlevéltáros helyettese, Bánrévy György tartózkodott. Rajta kivül mások is itt kaptak helyet és Íróasztalt. Kovács Lajos főlevéltáros a csigalépcsős rész egyik szobájába húzódott, a régebbi nagy főlevéltárosi szoba a levéltár központja lett. Itt szoritottak helyet az esetleges kutatóknak,