Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

IV. Levéltártörténet - Rajcsányi László: Háborús élményeim a Fővárosi Levéltárban

Önkéntelenül is kifejlődött bennem az értékek féltése. Főleg a rádiumkészletet féltettem, ami több súlyos (50-60 kg-os) ólomtokban volt elhelyezve. Újból elmentem a polgármesterhez és előadtam, hogy helyes lenne a rádiumkészletet biztonságosabb helyre szállitani. Dr. Csorba János egyetértett velem és utasított, hogy hozzam az ő irodájába azokat. A szállitás irgalmatlan feladatnak bizonyult. A kazánház szénledobóján keresztül csempésztük ki a tokokat. Csak a fiatalságunk és a lelkesedésünk segített. Végül is buzgalmunk hiábavalónak bizonyult, mert a tokok üresek voltak, a rádium-készletet már hónapokkal előtt nyugatra vitték. Időközben Sólyom Lászlót a megalakult magyar kormány Budapest rendőrfőkapitányává nevezte ki és családjával elköltözött a főkapitányság épületébe. Több tárgyalást azonban - Kádár Jánossal, mint helyettesével - a Bazilika félhomályában, gyertyafény mellett bonyolitott. A sors azonban még egy izgalmat tartogatott, Budáról állandóan lőtték a németek Pestet. Az utolsó napokban gyújtóbomba találta el az egyik kupolát. Segítségért akartam rohanni az elköltözött Sólyom barátomhoz, de az őr nem engedett. Fejünk felett ég a kupola, tolmácsolta az egyik tűzoltó felesége, aki szerb származású lévén értette a szláv nyelvet, de őrünk csak legyintett. Parancs, az parancs, éjjel senki sem hagyhatja el az épületet. Ha leég, hát leég, majd felépititek. Vödrökkel, a kutunk vizével oltottunk. "Segits magadon, az Isten is megsegít" elv alapján vödrökkel a kutunk vizével eloltottuk a tüzet. így sikerült Istennek ezt a szép házát megmenteni. Ezután már csak a hazaköltözés volt hátra, ami Buda felszabadulásával egyidőben meg is történt. JSai

.csanyi László (Budapest 1907. február 16.) mérnök. 1934-tó'l nyugdíjazásáig (1972) a főváros szolgálatában állt. 1945-től főmérnök, 1948-tól műszaki főtanácsos, főmérnök. 1946-1948-ban az SZDP tagja. Kétszeres magyar kardbajnok, 1928-ban főiskolai világbajnokságot nyert. 1936, 1948 és 1952-ben olimpiai aranyérmes csapattag. A Magyar Vivószövetségnek hosszabb ideig elnökségi tagja, egy évig elnöke. 1954-től 16 éven át a Fővárosi Tanács tagja. Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozata kitüntetést kapta közéletiés sport-tevékenységéért. A visszaemlékezésében emiitett két bujkáló nő: Miliők Éva, az SZDP egyik deportált vezetőjének, Miliők Sándornak a leánya, aki később a Fővárosi Levéltár vezetőhelyettese és Kovács Eva középiskolai tanár, később gimnáziumi igazgató, országgyűlési képviselő volt.