Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

IV. Levéltártörténet - Rajcsányi László: Háborús élményeim a Fővárosi Levéltárban

Rajcsányi László HÁBORÚS ÉLMÉNYEIM A FŐVÁROSI LEVÉLTÁRBAN 1934-ben kerültem, mint okleveles gépészmérnök a Székes fó'város szolgálatába. A háború alatt a XVI. ügyosztályon dolgoztam. 1943 ó'szén, mikor már sötét felhő' boritotta a magyar politika egét, egy napon magához kéretett fó'nököm, Füstössy Ede műszaki fó'tanácsos és közölte, hogy bizalmas megbizást ad. A Fó'város vezetó'sége elhatározta, hogy az igen értékes és pótolhatatlan levéltári anyagot más értékekkel együtt a várható háborús események miatt a Bazilika altemplomába helyezik el. A Bazilika jellege, vastag falai a lehetséges legjobb védelmet jelenthetik. Az altemplom térmegosztását faszerkezettel a XIII. ügyosztály tervezte és bonyolította a kivitelezést. A villamos berendezés megvalósítása a XVI. ügyosztály, azaz az én feladatom maradt. • A tervezésnél figyelembe kellett vennem a fa és a papir nagyfokú gyulékonyságát illetve a velük kapcsolatos szabvány eló'írásait. Megjegyzem, a faanyag az akkor e célra használt vegyi anyagokkal lángtalanltásra került. A megvilágítás mértékével kapcsolatban a levéltártól kapott igény igen szerény volt. Általános világítást kértek, ami 10 W volt m

2-ként. A munkát versenytárgyaláson Szabó László nevü villamosszereló'mester nyerte el, kerekítve 10 000 pengó's áron. A munka átvételét igen nagy gondossággal egy bizottság végezte, aminek én is tagja voltam. 1944 év fó'városunknak már a reménytelenség éve lett. Morvay Endre doktor műszaki alpolgármester hivatott és felkért, hogy a Bazilikában elhelyezett értékek ó'rzését a végszükségben vállaljam. Egyidejűleg egy tűzoltókból álló kisebb részleg közreműködését is jelezte. Igenlő válaszomra és kérésemre hozzájárult, hogy az altemplomba családomat magammal vlhessem. Költözködésünket közvetlenül karácsony után kezdtük meg. Feleségemen, szüleimen és háztartási alkalmazottunkon kivül azonban az illegalitásban általunk bújtatott Sólyom László, felesége és kislánya is velünk tartottak. Erre természetesen nem kértem engedélyt. Az altemplom felső szintjén helyezkedtünk el, a postai oldalon, sok keserű humorral. A magunkkal vitt ágybetétek egymás mellé kerültek a padlóra, ruháink szögekre. Egy kis kályhát is pislogtattunk, csöve az ablakon át torkolt ki és füstje jelezte az aluli életet. Mondtuk, itt legalább a világitás nagyszerű és korszerű. Legalább is addig, mig áram volt. Gyorsan felfedező útra indultam. A magasságában megosztott és széltében-hosszában felosztott hodálynak sajátos hangulata volt. Az állványok sokaságán katonás rendben sorakozó mérhetetlen mennyiségű irat a múlt emlékeivel az idő tiszteletét sugallta. A földszint nagy helyiségében a főváros képtárának szines képcsodái,