Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

I. Tanulmányok - Varga J. János: Buda visszafoglalása és az újjáépítés kezdete

járhatott el polgári és büntető ügyekben, de a polgári perben történő fellebbezést Johann Werlein hivatala elé kellett terjesztenie, büntető ügyekben pedig valamennyi itélet csak az inspektorátus jóváhagyása után vált jogerőssé. A kamarai igazgatás utasításokkal rendezte a város életének legapróbb részleteit is. A tanácsülések rendjétől az éjjeliőr alkalmazásáig a város igazgatását, gazdálkodását, tüzrendészeti, közegészségügyi és élelmezési kérdéseit minden részletében meghatározta.

57 Az új telepesek - a rácok kivételével - iparosok és kereskedők voltak. 1688-ban 65 kézművest irtak össze Budán, 1696-ban 160 mesteremberről tudunk, az egyes szakmák száma pedig huszonkilencről negyvenötre emelkedett.

5

" A kézművesek céhekbe tömörültek, amelyek működését a kamarai igazgatás elősegítette. Az első céhszabályzatot a budai pékek kapták. 1689. ápr. 2-án, amely mindenkit, aki nem tartozott a céh kebelébe, eltiltott a kenyérárusitástól. A kereskedelem támogatására elrendelte az inspektorátus, hogy a kereskedők lehetőleg meghatározott árufajtákkal kereskedjenek, nehogy az idő előtti versenyben tönkremenjenek. A kézművesek és a kereskedők érdekeit szolgálta az 1688. jún. 20-án kelt rendelet, amely hetivásár tartási jogot adott Budának. A helybeli iparosok és a környékbeli falvak gazdálkodói heti két alkalommal, pénteken és szombaton (1691-től szerdán és szombaton) értékesíthették itt iparcikkeiket és mezőgazdasági terményeiket, a kereskedők pedig hozzájuthattak a szükséges árukészletekhez. I. Lipót 1698. aug. 3-án kelt oklevele megerősítette a budaiak hetivásár tartási jogát, ugyanakkor kötelezte az árusokat, hogy vásárdijat fizessenek a városnak. A kamarai igazgatás szabályozta a súly- és mértékrendszert, 1696-ban a bécsi súly- és mértékrendszer helyett bevezette a magyart, s a kihágások elkövetőivel szembeni eljárást a városi tanács hatáskörébe utalta. A kereskedőket segítette a kamarai adminisztráció 1697. okt. 25-én kelt leirata a tanácshoz, amelyben 1 kapitányból, 1 káplárból és 19 közlegényből álló rendőrség létrehozását szorgalmazta, hogy az utak biztonságát megóvja.

59 Az ipar és a kereskedelem fellendítését szolgáló intézkedések kezdetben hiányoztak a polgárság kiegészítő tevékenységét jelentő mezőgazdaság esetében. A kamarai inspektorátus 1688. jún. 20-án kelt rendeletében kijelentette, hogy a telepeseknek ingyen földet és öt évre szóló adómentességet biztosit. A földek kiosztásával azonban késlekedett, ezért a polgárság elfoglalta a gazdátlan szántókat és szőlőket. Ez utóbbi művelési ág lendült fel a leggyorsabban: 1697-ben 833 kisebb-nagyobb szőlőt müveitek a város határában, amelyek nagyrészt (466 szőlő) a Tabánban élő rácok tulajdonát képezték. Ugyanebből az évből maradt fenn a polgároknak a kamarai adminisztrációhoz címzett panaszlevele, amely szerint méltatlanul szenvednek a várbeli helyőrség önkényeskedés étől. Frankenberg várparancsnok járt elöl a "jó példával" s őt követték Berg és Koberg kapitányok, akik fegyveres erővel távolították el a határköveket, s elvették a gazdálkodók földjeit. A panaszt 1698. máj. 12-én megismételték a Budán tanácskozó országos bizottság előtt, ahol ismét a várparancsnokot vádolták azzal, hogy a polgárok bérelt legelőit és pusztáit lefoglalta, azokon majorságokat rendezett be, sot az erdő használatától is eltiltotta a budaiakat. A kamarai adminisztráció tehetetlennek bizonyult a fegyveres hatalommal szemben, s maga is tetézte a bajt, amikor az adómentes évek leteltével megkezdte a bor- és gabonatized beszedését, majd a tizedszedési jogot kiterjesztette az állattenyésztésre is. Ilyen körülmények között igen lassan, akadozva bontakozott ki a mezőgazdaság.

60