Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

II. Visszaemlékezések - Részletek Petri Miklós visszaemlékezéseiből

Részt vett a Vági-féle ellenzéki mozgalomban, az MSZMP megalakításában (1925), melynek vezetőségi tagja. 1925-ben újra kapcsolatot talált az illegális KP-tal, mely meghívta az első pártiskola hallgatói közé Bécsbe. A KMP Î. kongresszusa a KV tagjává választotta. Bécsből való visszatérése után folytatta tevékenységét az MSZMP-ben. Munkát alig kapott: mindenhonnan rövid időn belül elbocsátották mozgalmi munkája, röpiratterjesztés miatt. 1925-ben megint letartóztatták. A Rákosi Mátyás és társai elleni per egyik vádlottja volt. 1927-ben szabadult, egy év múlva kitiltották Budapestről. Egy időre visszavonult a legális pártmunkától, bár kapcsolatait a szakszervezeti ellenzéki mozgalommal megtartotta (Pl. a Vörös Segéllyel Hámán Katón át.). Az 1930-as évi nagy felvonulás közreműködője, 1931-től a Sorg Antal Építőipari Rt-nél dolgozott mint művezető, onnan 1938-ban elbocsátották. Ezután alkalmi munkából élt. 1936-ban a KP utasítására újra belépett az SZDP-be. 1942-ben büntetőszázadba hívták be. 1945 januárjában átszökött a szovjet csapatokhoz, s velük együttműködve segített Budapest felszabadításában. 1945. január 8-tel Kispest első munkás-polgármestere lett: az élet újraindításában, a háborús károk helyreállításában nagy sikereket ért el. E mellett a Kispesti NB tagja, az SZDP kispesti szervezetének elnöke. A két párt alulról induló egyesitésének hive. A pártegyesülés után az MDP tagja lett, majd az MSZMP kerületi alapszervezetének szervező titkára. Különböző vállalatoknál dolgozott gazdasági vezetőként, 1957-ben vonult nyugdíjba. Élete folyamán kétszer nősült, egy lánya van. Kitüntetései: Szocialista Magyarországért Érdemrend, Munka Érdemrend Arany-ezüst fokozat, Tanácsköztársaság Érdemrend, Fegyverrel a hazáért partizánérem. Jelenleg a Rózsa Ferenc veteránotthon lakója. Petri Miklós közlése alapján összeállította Lenkei Valérai. JEGYZETEK 1. Bittmann István (1909-1971) szerszámlakatos. 1927-től az MSZDP tagja, sokáig a kispesti szervezet vezetőségének tagja. 1945-48 között kispesti rendőrkapitány-helyettes ill. rendőrkapitány, nemzeti bizottsági és képviselőtestületi tag. 1949-től a Fogaskerékgyárban dolgozott. 2. Polyák János (1909-) géplakatos. 1926-tól a KMP tagja, a felszabadulást követően a kispesti MKP szervezet titkára. A vasasszakszervezet politikai munkatársa, később gyárigazgató. Ma az Országgyűlés jegyzője. 3. Linhardt Antal (1894-1945) nyomdász, kispesti szociáldemokrata vezető. 1926-tól az MSZDP főváros környéki végrehajtóbizottság tagja. Büntetőszázadba került 1942-ben, ahonnan nem tért vissza. 4. Landler Jenő (1875-1928) ügyvéd. 1904-ben ő védte a bíróság előtt az országos vasutassztrájk vezetőit. 1908-tól tevékenykedett az MSZDP balszárnyán. A Tanácsköztársaság idején népbiztos, a felvidéki hadjárat egyik irányitója. Bécsi emigrációja idején Landler és hivei Kun Bélával szemben a hazai helyzet adottságainak megfelelő realisztikus kommunista program kidolgozására törekedtek. 5. Alpári Gyula (1882-1944) újságiró, baloldali szociáldemokrata volt, a KMP alapító tagja. A Tanácsköztársaság külügyi népbiztoshelyettese, az emigrációban a Komintern munkatársa, 1921-32 között az Inprekorr (Internationale Presse Korrespondenz) szerkesztője. A sachsenhauseni koncentrációs táborban gyilkolták meg. 6. Szabó Ervin (1877-1918) szociológus, könyvtárigazgató. 1904-től a Fővárosi Könyvtár munkatársa, 1911-től igazgatója, irányítása alatt nemzetközi színvonalú társadalomtudományi könyvtárrá vált. Szerkesztésében és előszavával adták ki a hazai marxista irodalom alapvetését: Marx és Engels válogatott Írásainak két kötetét. A Társadalomtudományi Társaság alelnöke, a Huszadik Század munkatársa volt. 1907-től az anarchoszindikalizmus hazai vezéralakja, az I. világháború alatt a háborúellenes mozgalmak központi figurája.