Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

II. Visszaemlékezések - Részletek Petri Miklós visszaemlékezéseiből

nák szállították, hordták fel a rádiót és egy kispesti rádiómiiszerész kiválasztott egy rádiót, amelyik jó volt, abból amit a szovjet csapatok hoztak. S levittük, mondom tegyen még hozzá kettőt nekik, hiszen hoztak két autóra valót. Tegyen még hozzá kettőt, ami jó. Levittünk három rádiót a padlásról. Az alezredes megölelt, megcsókolt, azt mondja nagyon jó barátok leszünk. Mondom vidd el a három rádiót. Elvitte és tényleg jó barátok lettünk

3 sokszor segített nekem az élelmiszer beszerzésnél, mindenben. Házi Árpád.

14 lett a pestmegyei alispán, én kisértem be ó't az alispáni hivatalba, én hivtam fel a figyelmét, hogy hogyan és miként kell csinálni a dolgokat. Késó'bb alispáni elismerésben részesültünk, mert Kispest volt az első' Pest környékén, ahol a rend leghamarább helyreállt. De mindezt a szovjet parancsnokságnak is köszönhettem, akikkel nagyon, de nagyon jó kapcsolatom volt. Nagy szeretettel gondolok vissza Csernisov tábornokra, aki engem mindenben segitett, Ő is lakatos volt a polgári életben és én is lakatos voltam. Amikor szétosztottam a szovjet katonák által hozott rádiókat, odahívtam a pártokat és azt mondtam, kérem egy negyed részét kapják a hozott rádióknak a polgári pártok és a többit pedig a két munkáspárt osztja el egymás között. Polyák a következő' nap feljött és kérdezte mi lesz azokkal a rádiókkal, amit tudomása szerint szovjet katonák hoztak. Mondom a Bélágyi Antallal,

15 a kommunista pártnak a kijelölt képviseló'jével, aki mindig velem a kapcsolatot tartotta és a többi pártokkal is, megbeszéltük, hogy mi történjék. Szó szót követett, összevesztünk. Én olyan idegi, lelki állapotban voltam, hogy sosem volt éjszakám, mert sokszor éjjel 12-kor jöttek a szovjetek, Csernisov, hogy gyere. Mentem be vele a budapesti harcokba, mutattam, hogy melyik utca merre van. Autóba ültem, sokszor olyan géppuska tüzet kaptunk, hogy csoda, hogy életben maradtunk. És nagyon megszeretett engem a Csernisov, elmondtam neki mindent, hogy mi a helyzet, ő pedig a legmesszebbmenó'kig támogatott engem az élelmiszer beszerzésével, úgy, hogy Kispest volt az első város, amelyik talpraállt. Piaccal rendelkezett és az üzletekben élelmiszer volt, amit a megszállt, tehát a Szovjetunió által felszabadított területekróT hoztak Kispestre. Polyák Jánossal összekülönböztem és ez késztetett arra is, hogy én lemondtam a polgármesterségről. A polgári pártokkal nekem nem volt semmi bajom, az történt amit én akartam. A polgári pártok azt csinálták amit én akartam. A polgári pártok ismertek engem, miután Kispesten én politizáltam a munkásosztály oldalán és sokszor találkoztunk. Sok vitát folytattam velük, és elmentem a polgári körbe is. Vitatkoztam velük, de sose tudtak meggyó'zni és mindig mosolyogva jöttem onnan el, tehát ismertek. A Nemzeti Parasztpárt. - amelyik akkor alakult meg - megbizottja odajött és azt mondta: Polgármester úr, engedje meg, hogy megcsókoljam. Ezzel akarom kifejezni a parasztpárt köszönetét. Kik a parasztok? - mondom. Azt mondja, a milimárik. Velük legjobb kapcsolatom volt, ismertek engem, úgy, hogy nem volt olyan amit én kértem, ne csinálták volna meg. Például a bölcsődék. Bementem a dán követségre és a dán követet kértem arra, hogy legyen szives támogassa egy bölcsödének a megalakítását. Mivel támogassam? Tejpor? Ez az! - Kérem! - azt mondja, rendben van, hogy vigyük? . - Másnap egy megrakott teherautó állt a kispesti városháza előtt és egy volt orvosnak a lakását foglaltam le bölcsödének, aki elmenekült Kispestről. Ugyanakkor Kispesten egy pékmester és elmenekült, a pékséget lefoglaltam és bár még harcok dúltak Budapest és Kispest között, én szövetkezetet hoztam létre, amiért később az alispán 200 koronára, vagy pen-