Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

II. Visszaemlékezések - Részletek Kertész István visszaemlékezéseiből

lernen Lajos és Csikesz Józsefné

3 látta el. A szakmai felügyeletet a Könnyűipari Minisztérium Kisipari Főosztálya gyakorolta, vezetője Igaz Sándor

4 volt. Ezen a szinten igy jutott kifejezésre a kettős irányitás. A tanácsi iparvállalatok szakmai hovatartozásuktól függetlenül (vasas, textiles, bőrös, ruhás, fás, stb.) felügyelet; il eg egy >mfoisztérjtrrni alá tartoztak. Szakszervezet vonatkozásában majdnem hasonló yolf ;

a helyzgt. Két vállalat kivételével a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezetéhez (HVDSZ), a Fővárosi Nyomdaipari és a .Fővárosi Fotó V. a Nyomda és Papíripari Dolgozók Szakszervezetéhez tartoztak. A vállalatok és trösztök többszöri átszervezése, de főleg az 1968. jan. 1-ével életbelépett új gazdasági irányítási rendszer, mindezeket alaposan megváltoztatták. 1959-ben a legfontosabb feladat volt egy olyan koncepció - iparpolitikai terv - kidolgozása, amely alapját képezte a további munkának és egységes mederbe""terelte a tanácsi iparhatóságok munkáját is. A terv előkészitésénéi arra törekedtünk, hogy elképzeléseinkkel egyetértsenek a társadalmi és felügyeleti szervek, figyelembevéve azt, hogy Budapesten vagyunk, munkánk hatása esetleg túlnő a város határain. Sok munka, hosszú viták, sok egyeztetés után elkészült az előterjesztés és 1959 júliusában "Iparpolitikai terv" cimén került a VB elé, ahol további nagy vitát váltott ki. A koncepció kidolgozása többé-kevésbé sikerült. A VB, vita után az előterjesztést - kisebb módosításokkal - elfogadta és határozattá emelte. A terv a helyiipar rendeltetésszerű feladatának jelölte meg a lakosság közszükségleti cikk igényeinek mind szélesebb körű biztosítását, a lakosság ipari szolgáltatási és javítási igényeinek kielégítését, az exporttermelés fokozását, szem előtt tartva, hogy a lakossági' igények kielégítése ne csökkenjen, a tanács szociálpolitikai feladatainak elősegítését, az idős és csökkent munkaképességű dolgozók széles körű foglalkoztatását. Ebben az előterjesztésben fogalmaztuk meg először/szolgáltató kombinátok - a későbbi szolgáltatóipari üzletházak - létrehozásának gondolatát. 1970re szinte egész hálózata épült ki Budapesten, majd később vidéken is a szolgáltatóipari üzletházaknak, ahol rádió-televizió javítás,-.Patyolat felvevőhely, ruhajavitás és mértékutáni ruhakészités, óra- és ékszerjavitás, fényképészet, stb. települt. A terv az Ipari Osztály fő feladatának jelölte

v

meg ,a helyiipar három szektora - tanácsi ipar, kisipari szövetkezetek, magánkislpar - működésének összehangolását, a tanácsi ipar - csak az Ipari Osztály felügyelete alá tartozók - működésének irányítását és gazdasági vezetését, a JCTSZ-ek feletti állami felügyeletet, az ipar-árhatósági feladatok ellátását (ez utóbbi kettőt mind három szektorra vonatkozóan), a helyiipari szakmunkásképzés, szakoktatás feladatainak ellátását. Az előterjesztés nem volt mentes a hibáktól sem. Az egyik ilyen hiba - főleg mai szemmel nézve -, hogy a tanácsi ipar vezetői féltékenyek voltak a szövetkezeti iparra és ez az anyagon és a vitán is érezhető volt. A magánkisiparral szemben is sok volt a fenntartás, ellenérzés. Ezeknek voltak objektiv alapjai is. De az általánosítás mindig káros, mert eltakar bizonyos bűnöket és bűnösöket, pellengérre állit oda nem valókat. A tanácsi ipar ezekben az években nagyon szoros gyeplőre volt fogva, ami a termelést, fejlesztést, beruházást és bérgazdálkodást illeti. A szövetkezeteknél a kötöttségek közel sem voltak annyira szigorúak. Sokkal nagyobb volt a mozgási lehetőség, ezért nagy volt a szövetkezetek elszivó hatása. Ko-