Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

II. Visszaemlékezések - Szemelvények Suhajda József visszaemlékezéseiből

vezetnek voltam a bizalmija, aztán később vezetőségi tagja, alapszervezeti titkára, egyszóval közkatona voltam ott, segítettem a fizikai munkámmal. És akkor szól nekem a kerületi titkár, Dabronaki Gyula,

2 hogy Suhi, úgy tudom, hogy neked van egy üvegvágód, el kellene menni üvegezni, mert a Tavaszmező utcaiaknak, a kommunistáknak, van üvegjük, mi meg adjuk a munkát hozzá. Te harmadmagaddal menj el üvegezni. Mondom, van üvegvágóm, de én nem vagyon üveges, eltöröm az üveget. Nem baj, válaszolta, be kell üvegezni. Odaszállították az üveget,.-mi odamentünk febr. 1-én meg 2-án és igaz, hogy jónéhány üveget sajnos összetörtem, de azzal az üvegvágóval beüvegeztük a nyolcadik kerületi elöljáróság első emeletének és tanácstermének össze.-- ablakait. Nem mondom, hogy preciz, elsőosztályú munka volt, de lehetett dolgozni, mert hideg, fagyos szobákban, fűtés nélkül nem tudtak volna. Jellemző, én ezt nem azért őriztem meg, hogy felhasználjam, de hogy ott ez mit jelentett akkor, arról itt van egy irás. "Budapest székesfőváros nyolcadik kerületi elöljárója. Igazolvány. Alulírott nyolcadik kerületi elöljáró hivatalosan igazolom, hogy a VIII. ker. szociáldemokrata pártszervezet tagjai Suhajda, Neuhauser, Koltai urak a mai napon az elöljárósági tanácsterem üvegezési munkálatait önként vállalva befejezték és ezért nekik köszönetemet fejezem ki. Budapest 1946. II. 2. Romhányi VIII. kerületi elöljáróhelyettes." O még a régi emberek közül való volt, azért urazott bennünket. 1945 júniusában kezdődött az én feladatom az elöljáróságon. A kulcsposztokon a pártok által beküldött kitűnő elvtársak álltak. Akkor az elöljáró Lakatos Imre volt,

3 egy nagytudású tapasztalt régi munkásmozgalmi ember. A Szociáldemokrata Pártnak volt a képviselője. Nagyszerű ember volt, aki értette a dolgát. A helyettese Kovács Pál

4 szabómunkás volt, szintén nagytekintélyű kommunista. Volt egy régi igazgatási ember, Sándorházi, aki jól értette a régi dolgokat, a hivatali ügymenetet. Nekem ismét csak a kerületi titkár, Dabronaki Gyula szólt, behívott magához. "Suhi, az eddigi munkád alapján bemész az elöljáróságra tisztviselőnek dolgozni." Mondtam, én munkás vagyok, mit csinálnék én ott? Nem értek ehhez! Azt mondja, majd megtanuljátok. Most ez a feladat. Igy kerültem én a pártom megbízásából Somló Ferenccel, Reiszki Antallal, Váradi Sándorral, Doszpoly Sándorral és Zsadányi Józseffel,

5- aki aztán később itt a fővárosi tanácsnál nagyon kitűnő, komoly munkát végzett, az elöljáróságra. Én a magam részéről tiszteletdíjas lakáshivatali hivatalnoknak kerültem oda be, az első fizetési fokozatnak megfelelően, a legalacsonyabb kategóriájú járandósággal. Vas Zoltán,

6 akkori fővárosi polgármester nevezett ki. Akkor 251 embert neveztek ki a budapesti lakáshivatalokhoz dolgozni. A lerombolt városba nyugatról és vidékről özönlöttek vissza az emberek, számba kellett venni a lakásokat, elhelyezni a hajléktalanokat, stb. Mindent az alapoknál kellett kezdeni. Először meg kellett tanulni az iktatást. Az ezernyi beadványt át kellett olvasni, megfelelő-e, konkrétan a cimek megvannak-e, világos-e, hogy mi az igény. Arra okmánybélyeget kellett tenni vagy ott készpénzben befizetni. Tehát egy bizalmi állás volt. A fizetésért akkor, most már nem tudom, hogy kéthetenként kaptunk, vagy tán hetenként, azt hiszem 1 kilogramm burgonyát tudtunk venni. De rögtön kellett venni, mert hogyha vártunk két napot, akkor már nem lehetett. És azért még kaptunk valamit ehhez, hogy valahogy kinézzünk, hogy valahogy köztisztviselői formánk is legyen. Kaptunk olcsón, vagy ingyen három méter szövetet, ezt már a főváros, Vas Zoltánék biztosították. Emlékszem, kékesszürke, elég jó szövet volt, hosszú évekig abba jártam. Viszont óriási jelentősége volt, hogy naponta volt egy tál meleg leves az elöljáróság alagsorában. Pár hó-