Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

I. Tanulmányok - Varga J. János: Buda visszafoglalása és az újjáépítés kezdete

Ott állt türelmetlenül szorongatva fegyverét Don Felix de Astorga, a spanyol önkéntesek parancsnoka és egy sor honfitársa: Vejar herceg, Castel Moncajo márki, Don Rodrigo de los Henares kapitány, Antonio Mendoca, Olocau grófja, Don Matheo Moron, Piccolomini herceg, Valero márki és Escalona herceg, mellettük talán a portugál Joao de Velovy, akit érdemei elismeréséül két nap múlva kapitánnyá léptet elö a portugál haditanács, aztán Bondu bárója Németalföldről, négy lippei gróf Vesztfái iából, a veldenzi herceg és sokan mások, itáliaiak, angolok, franciák.' A középső' rohamoszlop parancsnokát, Herberstein őrnagyot mindjárt a támadás kezdetén puskagolyó éri, katonái azonban följutnak a kortinában tátongó résig és megkezdik a befészkelés munkáját. A két szélső csoport támadása azonban elakad, mert a lövegek által tört rések olyan meredekek, hogy nem tudják megmászni azokat. Az egymásra torlódó katonák lába alatt ebben a pillanatban megnyílik a föld, és hatalmas detonációval két török akna robban: kő, földtömeg árasztja el az embereket, akik hiába próbálkoznak újra és újra, a falakról rájuk zúditott égő szurokkoszorúk, a lőporral töltött kanócgyújtású kecskebőrtömlők és a kézipumpával kilövellt égő gyantapor poklából vissza kell vonulniuk. Károly herceg veszteségei súlyosak. Francesco Grimani velencei szemtanú júl. 16-án kelt beszámolója szerint: "Ma reggel halt meg itt Vejar herceg, spanyol grand, puskagolyó ütötte sebében, amelyet a szombat esti roham alatt kapott, meghalt a veldenzi herceg a pfalzi grófi házból, Piccolomini herceg, és négy angol gavallér is megelőzte őt a halálban, sőt az önkéntesek és a tisztek közül még sok más gavallér is valószínűleg követni fogja. A halottak és a sebesültek száma hétszáz, az utóbbiakból kétszáz megmentését remélik, a többiek gyógyithatatlanok, és számuk még mindig növekszik".

24 Károly herceg júl. 13-i kudarca után három nappal a bajor választófejedelem katonái sikeres rohammal elfoglalták a vár külső árkait, és két magas lőállást (cavalier) emeltek a Nagyrondella melletti kapuval szemben, hogy tüz alatt tarthassák a kijáratot és a körbástya réseit. A bajor tüzérség érzékeny veszteségeket okozott, ezért júl. 22-én 100 janicsár iszonyú kiáltozással megrohanta az ütegállást, és nagy pusztítást végzett a bajor katonák között, miközben az ostromágyúk egy részét beszögezték. Nem sokkal a törökök visszaszorítása után újra működésbe léptek a lövegek, s ekkor iszonyatos erejű detonáció rázta meg Buda várát. A Mátyás király palotájának Dunára néző tömör falu épületében fölhalmozott 800 tonna puskapor a levegőbe repült. "Az egész látóhatár elsötétedett. Föld, kő s emberi eső hullott alá" - irta később Johann Dietz, a brandenburgiak orvosa. "Jó félóráig a sok por, kő és törmelék miatt egyikünk sem látott semmit. Nem is tudtuk, hogy tulajdonképpen mi történt, bár a törökök hallatlan jajveszékelése sejtetni engedett valamit." 1500 ember vesztette életét, megsemmisült a lőporkészlet egy része és az ott tárolt 60 tonna ezüst, s a vár Duna felőli falából mintegy 120-140 méteres darab kiszakadt. "Ez lett volna a támadásnak az ideje - folytatja Dietz mester -, abban a pillanatban bevehettük volna a várat." De a brandenburgi orvos ekkor a Víziváros falánál állt, és nem látta, hogy a déli oldalon a bajorok hanyatt-homlok menekültek, és soraikban csaknem akkora rémület uralkodott, mint odafönt a várban. Maga a választófejedelem sem tudta őket föltartóztatni, amikor eléjük állt. A sikert a bajorok és Károly tüzérei egyaránt maguknak tulajdonították, de a törökök úgy mondták, hogy maguk okozták a bajt gondatlanságukkal. Máig sem derült ki az igazság. Abdurrahman pasa a