Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

I. Tanulmányok - Kresalek Gábor: Adalékok a magyarországi munkaversenyek kezdetéhez 1945-1948

ban idézett 1949­es összefoglaló jelentés 106 arról számol be, hogy az élmun­kások kijelölésébe az első versenyszakaszben nem vonták be a dolgozókat. Igy a dijazások nem hogy nem váltották ki a kellő hatást, hanem sokhelyütt egye­nesen visszavetették a termelést. A második verseny során már változtattak ezen, a dijakra javasoltak személyét megvitatták a mühelyértekezleteken, ér­vényesült tehát a kiválasztásnál a dolgozók akarata is. A második versenyre a készpénzjutalom összege fejenként 1000 Ft-ra csökkent, emellé 500 Ft ér­tékű ajándék járt. "Rá akarunk térni az ajándékok juttatására. Ezzel elejét vesszük annak, hogy mint a múltban, napok alatt elköltsék, esetleg eligyák a d-ijak összegét. Fokozottabb mértékben irányt veszünk arra, hogy a morális dijazásra térjünk át." - hangzott el 1948. jul. 11-i OMI versenytitkári érte­kezleten. 1(J7 "Morális díjazáson" azt értették, hogy a győztesek kitüntetése­ket, zászlókat kapjanak. A második versenynél a pénzjutalmak és az egyéb juttatások keverését átmenetnek tekintették a régi és a következő díjazási for­ma között. Az anyagi érdekeltséget azonban a későbbi versenyek során sem lehetett teljesen kiküszöbölni. Ezek után lássuk most már a kulcskérdést, ki és milyen feltételek mel­lett lehetett élmunkás. "Az ujitók és az élmunkások a legkülönb tagjai a mun­kásosztálynak. Nem különbek, csak egy fokkal bátrabbak, vállalkozóbb kedvű­ek." - hangzott el egy bányászgyülésen. '08 A szénbányák munkaterve ponto­san meghatározta, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki élmunkássá válhasson: "Élmunkások lesznek azok, akik meghatározott feladatokat vállalnak, döntő mértékben hozzájárulnak e feladatok megvalósításához, akik az átlagteljesít­ményt tartósan meghaladják. (...) Az élmunkássá való minősítés társadalmi előnyöket biztosit." 109 A következő idézet arról tudósít, hogy milyen szemé­lyes tulajdonságok alapján válhatott valaki élmunkássá. "Az élmunkás a de­mokrácia élharcosa. Általában rendelkeznie kell mindazon személyes képes­ségekkel és tulajdonságokkal, melyek a népi demokrácián túl, a szocializmus felépítéséhez szükségesek. Kötelessége ezért az élmunkásnak állandóan képe­zi, fejleszteni szakmai és politikai műveltségét. A képzettebb szaktársai, vagy felettesei, szakelőadások, szakkönyvek, rendelkezésére állnak minden élmun­kásnak. A pártnapok, szemináriumok, pártkiadványok, a sajtó, a rádió, a ha­ladó szellemű filmek, színdarabok alkalmasak arra, hogy politikai szinvonalat emeljék, ezeket igénybe kell, hogy vegye. M11 o Az egyik jegyzőkönyv megmeli­ti, hogy bárki lehet élmunkás, de természetesen előnyben kell részesíteni a munkásosztály demokratikus gondolkodású tagjait. Nem volt elég az élmunkás­sá váláshoz az élmunkás listára való felkerülés sem. Az Albart 111 üzem jegyzőkönyve szerint a versenytitkár bejelentette, hogy oda nem valók is fel­kerültek a listára. "L. M. elrontott egy munkát és ahelyett, hogy ezt férfia­san bevallotta volna, kijavította a rendelési lapot, és ezzel azon túl, hogy kárt okozott a vállalatnak, gyártási üzemzavart idézett elő. E.I-t demokrácia ellenes kijelentéseiért az MDP-ből kizárták és ezen kivül italosság miatt mun­kahelyén két izben nem jelent meg." Természetesen mindkettőjük nevét kihúz­ták a listáról, és helyükre két új nevet vettek be. Az élmunkás cim és az igazolvány egy évre szólt. Ha valakinek visszaesett a teljesítménye, elvesz­tette címét. A jelvényt megtarthatta, de a kedvezményeket biztosító igazol­ványt vissza kellett adnia. Nagyon súlyos esetekben a cim azonnal visszave­hető volt. Ha valaki a következő versenyszakaszban is kiemelkedő munkát végzett, természetesen élmunkás maradhatott. Mindez azért vetődött fel, mert az első kitüntetések során - utólagos megítélés szerint - sokan érdemtelenül

Next

/
Thumbnails
Contents