Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

I. Tanulmányok - Kresalek Gábor: Adalékok a magyarországi munkaversenyek kezdetéhez 1945-1948

augusztusig terjedő első versenyről több kisebb és egy átfogó elemzés született. Utóbbit az OMI készitette el. (Dátum nélkül. 74) a jelentésből kiderül, hogy az ország üzemei átlagosan a hároméves terv megfelelő előirányzatához képest 110-112%-ra teljesítették a tervet. A textiliparban a pamutfonodáknál az előirányzat négy és fél hónapra, 8 nagyüzemben 7 37 0 000 kg anyag feldolgozását irta elő. Aug. l-ig 7 866 000 kg-ot dolgoztak fel. Január, február hónapban 1 kg fonal előállítása 5,95 Ft-ba került. Ezt az összeget júliusra 5,35 Ft-ra csökkentették, ami 10%-os javulásnak felelt meg. A bányászatban a teljesített műszakok száma a teljesithetőkhöz képest 96-99% volt, ami azt mutatja, hogy a hiányzások úgyszólván teljes egészében megszűntek. Minőségi javulást is elértek, a palatartalom a megengedetthez képest 28%-kal csökkent. Négy hónap alatt a bányászok 282 000 t széntöbbletet hoztak felszínre. A vas és fémipar üzemeiben a selejtet 30-35-40%-kal csökkentették. A közlekedésben a vasúti műhelyekben a verseny előtti fél év átlagában napi 69,14 egység járómü volt a teljesítmény. A verseny időszak végére ez a szám 129, l-re növekedett. A négy és fél hónapos verseny során összesen mintegy 4 000 élmunkást tüntettek ki.

75 Mód Aladárné a Társadalmi Szemlében foglalta össze az első verseny tapasztalatait.

76 Bevezetésképpen megismételte korábbi tanulmánya felvetéseit, szólt a munkáspártok egyesüléséről, a reakció felett aratott győzelmekről, és ezek összefüggéséről a munkaversennyel. Leninre hivatkozva fejtette ki, hogy az összes termelési mutatók közül legfontosabb a munka termelékenysége, amely adódhat a munka intenzitásának fokozásából vagy a munka hatásfokának növeléséből, vagy mindkettőből egyszerre. A verseny első' szakaszában az előbbi volt jellemző. A következő szakaszban a másodikról sem szabad majd elfeledkezni - hivta fel a figyelmet Mód Aladárné. Bírálatként megjegyezte, hogy a verseny során megnőtt a munkabérhányad, mivel az SZT ígéretet tett arra, hogy a növekvő teljesítmények arányában kifizeti a béreket. Ennek következtében sok, csak egyéni érdekeire figyelő munkás, túl sok pénzt keresett. De ez nem vezethet a normák lazításához. Az előző gondolatsorhoz kapcsolódva kifejtette, hogy a fizikai ero túlhajtása azért sem helyes, mert a többletbér mögött sok esetben nem áll többletteljesítmény. Mindenki győzni akar, ezért a legkülönbözőbb címeken plusz időket számolnak a normaidőhöz. Ennek következménye, hogy a 1Q0,- Ft munkabérre jutó termelési érték március óta csökken. Politikai felvilágosító munkával kell elérni, hogy az eredményhajhászás helyett a termelési érték növekedjen a jövőben. Éppen ezért fontos záloga a fejlődésnek a mühelyértekezletek szervezése. Ezeknek a munkásság parlamentjeivé kell válniuk. Ki kell használni, hogy a verseny felkeltette az érdeklődést az üzemek problémái iránt. Az 1948 előtti mühelygyüléseken mindig csak panaszkodtak a résztvevők, most a műhely értekezleteken a termelés fokozására vonatkozó hozzászólások vannak túlsúlyban. "A szocializmus építésének előfeltétele, hogy a dolgozó elkezdjen gondolkodni a termelékenység emelésének lehetőségein." (Lenin) A szerző két üzemben történtek fényében világította meg a kritika-önkritika helyes alkalmazását, akárcsak előző tanulmányában. Végül a következőképpen foglalta össze az első verseny tanulságait: a dolgozók többsége benevezett, de csak kisebb részük volt öntudatos. A többség célja a dijak megszerzése volt. Az aránynak éppen fordítottnak kellett volna lennie. Hiszen, mint irta: "Az egyik csak a több keresetért dolgozó bérmunkás szemével, a másik a gazda szemével néz. A bérmunkás szemben áll a termelés ügyével, a gazda azonosítja magát vele. A ter-