Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

I. Tanulmányok - Varga J. János: Buda visszafoglalása és az újjáépítés kezdete

szakaszra, igy az északi oldal védelmére, tapasztalt janicsárokat rendelt. A támadásnak kevésbé kitett helyeken, mint a Duna felőli oldalon, az öregek és a polgári foglalkozásúak kaptak helyet. O maga az északi oldal védelmét irányította az Esztergomi-rondella és a Bécsi-kapu közötti területen, helyettesét, Iszmail pasát a déli, palotai oldalra küldte. A falakra és a bástyákra mintegy 400 különböző kaliberű ágyút vontattak föl. Igaz, nem a legkorszerűbb darabokat, mert a vár elfoglalása.után százéves példányokat is találtak közöttük, de sikerült beszerezni néhány újat is, köztük olyant, amelyet két évvel azelőtt öntöttek. A vár raktáraiban elegendő puskaport és kézifegyvert tároltak, és élelmiszerben sem szenvedtek hiányt. A pasa idejében gondoskodott mindenről. Amikor az ostromló sereg feltűnt Szentendre irányából, már csak a Pest alatt legelésző nyájakat kellett a hajóhídon áthajtani a várba. Lotharingiai Károly szerette volna, ha a fősereg együtt menetel a Duna jobb partján, mert ezzel Abdurrahmant továbbra is megtarthatták volna abban a tévhitben, hogy a császáriak Székesfehérvár ellen indulnak. (Ez tulajdonképpen sikerült is, mert a pasa az ostromgyűrű bezárásáig nem hitt a vár ostromában: 3000 szpáhit elküldött Székesfehérvár védelmére. Egy dezertőr szerint úgy vélték a várbeliek, hogy a város mellett elvonulva Eger ellen készülnek.) Miksa Emánuel azonban nem egyezett bele, hogy a herceggel együtt vonuljon. A bajor választófejedelem már régóta elégedetlenkedett a császári seregben elfoglalt helyével és a Magyarországon harcoló seregek főparancsnokságára áhítozott. Mivel ezt nem érhette el, önálló parancsnokságot követelt, hogy Károly hercegtől függetlenül működhessen. 1686 elején Lipót már nem tudott kitérni veje sürgető unszolása elől, és teljesítette kívánságát. A viszony igy is feszült maradt a herceg és a választófejedelem között, mert Miksa elsőbbséget akart a "csak herceggel" szemben, Károly viszont nem engedett a hadi ügyekben tapasztalatlan 21 éves fiatalembernek. S ebben volt is némi igaza, mert amikor Miksa gyakorlatilag Badeni Lajosra bizta csapatainak vezetését, valójában önállóságát adta föl, s csupán a látszathoz ragaszkodott.^ 18 Igy került a választófejedelem a Duna bal partjára, Károly herceg pedig tovább vonult a szentendrei oldalon. Elég lassan, mert már öt napja úton voltak Párkányból, amikor jún. 18-án kibontakoztak Buda körvonalai. A bajor választófejedelem előőrsei ekkor már harcban álltak Pest alatt az ellenséggel. Miksa jún. 16-án értesült róla, hogy a törökök megkezdték a város kiürítését. Savoyai Eugén dragonyosait nyeregbe ültette, hogy rajtaüssenek a helyőrségen, de elkéstek, már csak az utóvéddel sikerült megütközniük. Velük sem sok sikerrel, mert a várágyúkból rájuk zúdított tüz elől vissza kellett húzódniuk, s közben a törökök áthajtották a hajóhídon egy ezer darabból álló vágómarha állomány utolsó részletét, sőt a hidat is lerombolták. Pest viszont harc nélkül a választófejedelem kezére került. Jún. 18-án a túlparton megérkezett Károly herceg a csapataival, s miután tisztázta Miksa Emánuellel a seregek táborhelyét, elfoglalta állásait a vár északi oldalán, szemben az Esztergomi-rondella és a Bécsi-kapu között húzódó mintegy 360 méter hosszú falszakasszal. A bajor választófejedelem a palotai oldalon, a Nagyrondella ostromát vállalta magára ugyanúgy, mint 1684-ben. Csapatai jún. 21-én átkeltek a Margitszigetnél épített hajóhídon, s nagy ívben megkerülve a várat, a Gellérthegy déli lábánál ütöttek tábort a melléjük beosztott szász katonasággal együtt. Ost-