Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

I. Tanulmányok - Varga J. János: Buda visszafoglalása és az újjáépítés kezdete

Varga J. János BUDA VISSZAFOGLALÁSA ÉS AZ ÚJJÁÉPÍTÉS KEZDETE Lotharingiai Károly jún. 18-án pillantotta meg az újjáépített és fehérre meszelt Buda falait. Első két "csatáját" akkor már megnyerte: eldőlt, hogy 1686-ban háború lesz a törökkel, és az is, hogy a hadicél Buda. Az év elején még semmi sem volt biztos. A bécsi francia követ azt irta királyának, hogy "a török béke felé nem nagyon hajlanak Bécsben", de a hadikészülődések is igen lassúak.

1 A Burgban akkor még javában folyt a mértékadó körök küzdelme: "Mindenki az első húrt akarja játszani, saját szerencsétlen gondolatai érvényesítésén munkálkodik, s csak igen nehezen enged az okosabb követeléseinek" irta Cornaro lovag, Velence bécsi követe, Sebeville márki pedig hozzátette: "Ki-ki másfelé húzza a kormányügyek szekerét, s aki a leghangosabban tud kiabálni, azé a győzelem'.'

2 A Burg-beli érdekcsoportok két pártba: a török béke és a török háború híveinek a táborába tömörültek. Az elsőt spanyol pártnak, a másodikat lotharingiai pártnak is nevezték. A török békét sürgető csoport élén Badeni Hermann, a Haditanács elnöke állt, és olyan tekintélyes politikusok támogatták, mint Ferdinand Dietrichstein herceg, császári főudvarmester, Ferdinand Kinsky gróf, a cseh főkancellár és Theodor Strattmann gróf, udvari kancellár, akik arra hivatkoztak, hogy nincs pénz - 1683-1685 között 10 millió forint úszott el a leírhatatlan udvari fényűzés következtében -, tehetségtelen a hadvezetés, lám Budát sem foglalták el 1684-ben. Okét támogatta Eleonóra, a fiatal császárnő, a pfalzi fejedelem leánya. Ot a spanyol udvarból látták el információkkal: eszerint a francia király háborúra készül, a spanyol király pedig nem küldhet Bécsnek támogatást, mert saját udvari kiadásait sem tudja fedezni. A békepárt valójában háborús párt volt, csakhogy nem keleten, hanem nyugaton, a franciák ellen akart hadakozni. Minden figyelmét Franciaországnak a Rajna menti terjeszkedésére és a spanyol kézen lévő Flandria elleni lépéseire összpontosította. Ezt II. Károly spanyol király is elősegítette, akit szintén szorongatott XIV. Lajos azzal, hogy a Bourbon-Habsburg rokonság alapján - H". Károly halála esetére - igényt tart a spanyol trónra. (A Napkirály mind anyagi ágon, mind felesége révén rokonságban állt II. Károllyal.) A spanyol diplomácia mindent megtett, hogy megakadályozza I. Lipót hadjáratát a török ellen, hiszen a spanyol érdek azt kívánta, hogy a császár nyugaton kösse le a francia erőket, megakadályozva ezzel a Spanyolország elleni támadást.

3 Az érveket összegezve Lipót hajlott arra, hogy békét kössön a törökkel. A török elleni háborút sürgető párt - élén Lotharingiai Károly herceg, s mellette az özvegy császárnő, Lipót mostohaanyja - azt hangoztatta, hogy