Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

Szántó Ferenc: Előszó ürügyén a levéltárosi hivatásról, feladatainkról

ezen a téren az elmúlt 6-7 évben sem történt lényeges változás. A probléma újragondolására - sok ok mellett - 1986-87-ben immár elodázhatatlanul rákényszerült a levéltár vezetése. A Leonardo utcai levéltárépület birtokbavételének napirendre kerülése ugyanis merőben új helyzetet teremtett: nemcsak arról kellett dönteni, hogy miként szállítjuk át a Bazilika altemplomában őrzött nagy mennyiségű iratanyagot, hanem arról is, hogy az új, minden meglévő részlegünknél lényegesen nagyobb, 14-15 ezer fm iratanyag befogadására képes, modern levéltárépületünkben a Bazilikában őrzött iratokkal együtt egyszerűen csak áttelepítjük a 45 év alatt kényszerűen kialakult raktári, fondfőcsoporti, szervezeti anomáliákat, az ésszerűtlen, szakmailag is támadható széttagoltságot, többfelé osztottságot, vagy pedig úgy élünk az új épület adta lehetőségekkel, hogy törekszünk ezen anomáliák BFL-szintü megszüntetésére, évtizedes gondok megoldására. Széles körűen lefolytatott szakmai konzultációk után a BFL vezetése az utóbbi mellett döntött, vagyis a Fővárosi Levéltár Leonardo da Vinci utcai épületében kap helyet valamennyi - ma még öt meglévő telephelyünkön szétaprózva őrzött feudális és polgárikori (I-XV. f ondfőcsoport) iratanyag, (13 348 fm), valamint a speciális kezelést igénylő terv-, térkép- és mikrofilmtár. A döntően 3 telephelyen őrzött szocialistakori (XVI-XXXIII. fondfőcsoport) iratanyagunk (5338 fm) egy helyre telepítése egyenlőre - kellő nagyságú raktártér hiányában - megoldhatatlan. Távlatosan azonban elkerülhetetlen Q

gy olyan levéltári részleg kialakítása, mely nemcsak a már levéltárunkban lévő szocialistakori iratanyagok egy helyen való őrzését, feldolgozását, kutathatóságát tenné lehetővé, de a további (ma már ugyancsak halaszthatatlan) iratbegyüjtéshez szükséges raktárteret is évtizedekre biztosítja. E raktárfejlesztés bázisául - figyelemmel jelenlegi adottságainkra - legreál is abban a Heinrich I. utcai épületünk jöhet majd számításba. Itt, a meglévő raktárteret már ma is újabb 20 ezer fm. iratanyag befogadására alkalmas kiegészítő raktárblokk megépítésével lehetne bővíteni. Miután erre a közeljövőben aligha lehet számítani, igy e kívánatos raktárbázis egyenlőre csak elvi lehetőségként jöhet szóba. Elvi lehetőségként, de mégis úgy, hogy már ma is és a közeljövőben is ennek szem előtt tartásával tervezzük megoldandó raktárrendezési és költöztetési feladatainkat. Célunk, hogy a Fővárosi Levéltár távlatosan két raktárbázisú intézménnyé fejlődjön. Igy nemsokára a Leonardo da Vinci utcai épületben működhet majd a főváros feudális és polgárikori levéltára, mig a Heinrich I. utcában Budapest szocialistakori levéltára kaphat végleges elhelyezést, amikor és amennyiben erre a raktárfejlesztésre a pénzügyi lehetőségek megteremtődnek. E közeli és távlatos realitásokat szem előtt tartva került sor intézményünk szervezeti szabályzatának módosítására 1988. jan. 1-jei hatállyal. A levéltár szervezeti felépítése az eddiginél tisztábban fejezi ki az itt őrzött irat- és könyvészeti anyag kronologikus felépítését (osztályok) és az ezen belüli tematikai tagolódást (referenciák) valamint az anyaggyüjtő és feldolgozó munka szerves egységét. Ezen túlmenően lényegesen csökkent a párhuzamosságokat törvényszerűen előidéző döntési szintek (osztályvezetők) száma.12.