Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

I. Tanulmányok - Meggyesi László: A Bosch Robert kft budapesti gyárának története 1918-1945

-, 950-re nőtt. Az importból származó pótalkatrészek túlnyomó részét külföldi kép­viseletek-lerakatok szerezték be és szolgáltatták ki a vevőknek. A gépkocsiállomány növekedését a hátráltató akadályok ellenére számos té­nyező segitette elő. Az infláció időszakában a gépkocsi hasznos tőkebefektetésnek bizonyult, a stabilizáció után pedig mód nyilt a részletfizetésre. Elősegítette el­terjedését a drága tömegközlekedés, a lakóhelytől távol eső munkahelyek, a vasúti szállítóeszközök leromlott állapota, ill. hiánya. A MÁV kíméletlen konku­renciaharca a teherautó fuvarozás ellen - mozdony és vagon pótlások, ill. a nagyarányú innovációs munkák befejezése után - a húszas évek végén kezdődött csak el. A teherautó szállitmányozás látszatvirágkorát élte, ugyanis igen sok elbo­csátott tisztviselő, aki némi tőkével rendelkezett fuvarozásra, vagy import gép­kocsik viszonteladására - igen sokszor csupán néhány darabról volt szó - speci­alizálta magát, anélkül, hogy a szükséglet jelentősen fokozódott volna. Jellemző a beszerzések rendszertelen jellegére, hogy azidőben 40 külföldi kocsitipus talál­ható az országban. A tőkeszegény kisvállalkozások zöme az évtized végén a kon­junktúra lehanyatlásával egyidejűleg rövid időn belül tönkrement. Az utak állapota sem volt kielégitő, ezen a kormányzat ugy kivánt javitani, hogy az úthálózat fejlesztésére anyagi fedezetet a gépkocsikra kivetett különféle újabb adók és járulékok formájában próbálta előteremteni. A légiközlekedés ill. - szállitás minimális - magyar-külföldi vegyes vállal­kozások keretében működött. A hazai érdekeltségű Magyar Aero Forgalmi Rt-t pedig az antant még 1920-ban életképtelenné tette, majd összeromboltatta repü­lőgépeit ill. alkatrész készleteit. 17 A fent vázolt magyarországi helyzetkép érzékelteti, hogy milyen nehézsé­gekkel kellett megküzdeni a Bosch budapesti fiókjának működése kezdetén, s a szoritó körülmények mennyire behatárolták tevékenységi területét. Az első világháború utáni közvetlen időszak szűkszavú forrásanyagát a Bosch-Zünderek 18 tartalmazzák. Egy 1919. febr. 26-i tudósitás szerint "Magyar­országon is nagyon tönkrement az üzleti élet, az ismert politikai és gazdasági zavarok miatt. A budapesti kilátások ezidőszerint sajnos egyáltalán nem kedvezőek. Azál­tal, hogy az ország nagyrészét az Antant megszállta, az üzleti élet csaknem egészen leállt, sok gyár egyáltalán nem dolgozik. Ezért az utóbbi időben megkí­séreltük az olajozok eladását emelni és különösen a mi olajozó inkát bevezetni a mozdonygyárakban. Még bizonyos nehézségeket át kell hidalni, s ma még nem tudni mikor lesz kilátásunk sikerre." 19 A vállalkozás 1919. márc. és aug. közötti hónapokban a Magyarországi Ta­nácsköztársaság ellenőrzése alatt állott, kapcsolata megszakadt a bécsi üzletház­zal. 6 millió márkát érő kintlevősége az osztrák Eladási Társaságnál behajtha­tatlanná vált. 20 1920^ban a bécsi-budapesti vezetőség körében fontos személyi változások történtek. Rapp Alfréd kereskedelmi és üzletvezető ez év március végén meg­vált a cégtől, helyét Fankhaber Ottó vette át, s a felelős irányítást Reinhold El­wert-tel együtt gyakorolta. A vezetési munkák zökkenőmentesebbé tételét szolgál­ta, hogy Bauer Pál is cégvezetői megbízással együtt aláírási jogot kapott. 21 Az 1920-1922. évek üzletmenete rendkívül kedvezőtlennek mondható, s Csak 1923. év végétől észlelhető némi javulás. A "teljes ráfizetés" ellenére a buda­pesti üzletháznál emeletráépítést határoztak el, s ez néhány hónap alatt 1922 de­cemberére el is készült, de az összlétszámot csupán 3 fővel emelték. Céljuknak

Next

/
Thumbnails
Contents