Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

I. Tanulmányok - Herczeg Etelka: A fővárosi alkalmazottak betegbiztosítása és a Segítőalap története 1885-1949

vett orvossal a tagnak előzetesen megállapodást kellett kötnie és a kiválasztott orvos személyét a Segitőalapnál bejelentenie. A kiválasztott kezelőorvos helyett más kezelőorvost választani - az elköltözést kivéve - csak évenként az erre kijelölt időpontban lehetett. Szakorvosi, valamint laboratóriumi, röntgen és fizikoterápiás vizsgálatok és kezelések igénybevételére a kezelőorvos javaslata alapján kapott az igényjogosult engedélyt. A szakorvosi kezelések és vizsgálatok téritési összegei és mértéke a Segitó'alap anyagi erejéhez mérten változtak. A Segitó'alap 1928-tól 1932-ig a szakorvosi kezelések és vizsgálatok számát nem korlátozta és kezelésenként az orvos lakásán 5 P-t, a beteg lakásán pedig 8 P-t téritett a szakorvosoknak. A Segitó'alap névsorába felvett kezelőorvosok és szakorvosok a Segitó'alap által téritett összegekért ráfizetés nélkül voltak kötelesek mindazoknak az igényjogosultaknak kezelését ellátni, akiknek fizetése és lakbére a havi 400 pengőt nem haladta meg. 1945 után a cenzushatárt eltörölték. A Segitó'alap által nyújtott 20 szakorvosi kezelés kimerítése után a névsorba felvett szakorvosok kötelesek voltak a további kezelésre rászorultakat a Segitó'alap által utoljára téritett összegért gyógyulásukig kezelni.

120 Kórházi ápolásra az igényjogosult akkor számithatott, ha állapota javulása csak kórházi ápolás keretében volt várható. A Segitó'alap 1940-től 12 heti időtartamra nyújtott kórházi ápolást, amely súlyos és indokolt esetben további 28 nappal volt meghosszabbitható. A Segitó'alap a kórházi ápolás engedélyezett idejére a székesfőváros közkórházaira mindenkor megszabott közös kórtermi ápolási dijat téritette, azonban az intézőbizottság idó'ről-időre hozott határozatával kimondhatta, hogy a különszobán igénybevett ápolás esetén felmerült műtéti, mütőhasználati és főorvosi látogatási dijat, valamint a röntgenfelvételek lemezköltségeit az általa meghatározott mértékig a Segitó'alap viselje, illetve téritse meg. Az igényjogosultak a kórházi ápolást a székesfőváros közkórházaiban vagy' a Segitőalappal egyezményben lévő gyógyintézetekben vehették igénybe, illetve 1945 után a Segitó'alap saját kórházában. Ettől csak életveszélyes sürgősség esetén lehetett eltérni.

121 A Segitó'alap" igényjogosult tagjainak és családtagjainak, amennyiben tüdőbeteg-gyógyintézeti ápolásra szükségük volt és ha ettől az ápolástól állapotuk jelentős javulása volt várható, kedvezményes tüdőbeteg-gyógy intézeti ápolást nyújtott. Az igényjogosult az engedélyezett tüdőbeteg-gyógyintézeti ápolást a Segitőalappal szerződéses viszonyban álló gyógyintézetek valamelyikében igénybe vehette. Más tüdőbeteg-gyógyintézetben csak akkor, ha erre előzetesen engedélyt kapott. A Segitoalap terhére igénybevehető tüdőbeteg-gyógyintézeti ápolás mértékét időről-időre a polgármester jóváhagyásával az intézőbizottság állapította meg. 1940-től a Segitó'alap 12 heti időtartamra viselte a tüdőbeteg-gyógyintézeti ápolás költségeit. Ez az idő indokolt esetben további 4 héttel volt meghosszabbítható. A tüdőbeteg-gyógyintézeti ápolás kedvezményének mértéke 30-100%-ig terjedt. A Segitó'alap tagok által fizetendő hozzájárulást 1945-ben eltörölte. Ettől az időponttól kezdve a tüdő szanatóriumi ápolásra rászoruló igényjogosultak a beutalást a kórházi ápolási kedvezményre előirt mértékben kapták.

122 A gyógyfürdői kezeltetés és egyénenkénti üdültetés feltételeit, a Segitó'alap költségvetési egyensúlyának szem előtt tartásával, naptári évenként a polgármester jóváhagyásával az intézőbizottság állapította meg. A gyógyfürdői kezeltetés és üdültetés feltételei az évek során - a Segitoalap anyagi erejéhez mérten - többször változtak. Hasonlóképpen változtak azok a gyógyfürdők és üdülőhelyek is, ahová a Segitó'alap igényjogosult tagjait kezelésre és üdülésre beutalta. A beutalásra igénybevett helyek 1940-1945 közötti években általában -a követ-