Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

I. Tanulmányok - Herczeg Etelka: A fővárosi alkalmazottak betegbiztosítása és a Segítőalap története 1885-1949

A szabályrendelet 3. §-a szerint: "Az alap célja általánosságban az, hogy az alapnak illetve kamatainak és jövedelmeinek felhasználásával, igényjogosult tagjainak közegészségügyi, kulturális és hiteligényeit, valamint egyéb anyagi éijdekeit támogassa, e célra szolgáló intézményeket (betegsegélyezés, kórház, orvosi rendelőintézet, szanatórium, üdülőtelep, elaggott alkalmazottak és családtagjai részére otthon stb.) létesítsen, fenntartson és azokat a szükséghez, valamint az alap anyagi erejéhez képest fejlessze."

71 Az alap által nyújtott szolgáltatások a következők voltak: orvosi gyógykezelés, kórházi ápolás, tüdőbetegszanatóriumi ápolás, gyógyfürdői kezelés, üdülőhelyi Üdültetés, betegszállítás, különleges gyógymódok alkalmazása, gyógyszerellátás, gyógyászati segédeszközök, fogászati kezelés, szülési és anyasági segély, temetési segély. A szabályrendelet egészen újszerűen és az egész országban egyedülálló módon oldotta meg a tagok orvosi ellátását, amikor a s zabád-orvos választás rendszerét vezette be mind a kezelő- (házi), mind a szakorvosoknál. A székesfőváros az alap tagjainak orvosi ellátására a Budapesti Orvosszövetséggel kötött megállapodást, melynek értelmében az alap járulékjövedelmének 20%-át fordította a kezelőorvosok díjazására. A taglétszámmal elosztott 20%-os járulékjövedelem 1 főre eső összegének annyiszorosát kapta a kezelőorvos évi tiszteletdíj gyanánt, ahány tag, illetve család kezelését vállalta. 72 A Segitoalap tagjainak kezelésére jelentkezett orvosokról névjegyzéket állítottak össze. Ugyanakkor erkészitették az orvosok részére a működési szabályzatot. A tagok gyógyszerellátására a Budapesti Gyógyszerész Testülettel kötött szerződést a Segitoalap. Még 1928-ban elkészítette a gyógyszerrendelési utasítást. Ugyanakkor bevezette a tagsági számmal ellátott vényfüzeteket. A vényfüzet lapjai szolgáltak receptlapul a kezelőorvosoknak gyógyszerrendelésre. A vényfüzet bevezetésével az Alap a gyógyszerigénybevétel ellenőrzését is megkönnyítette. A kórházi és gyógyászati segédeszközökkel való ellátásra a Segitoalap különböző kórházakkal és szanatóriumokkal kötött megállapodásokat. A kórházi ápolást igénybevevők utalványt kaptak, aminek alapján nem kellett a költségeket előlegezniök, mint 1928 előtt. A tüdőbetegeket tüdőszanatóriumba utalták be. A szülési, anyasági és temetési segélyek összegét a szabályrendelet állapította meg. A 969/1928.kgy. sz. szabályrendelet életbeléptetése a Segitoalap életében fordulópontot jelentett, kiterjesztett működésének biztosítására azonban megfelelő' anyagi alapra is szükség volt. Az Alap legfőbb bevételi forrása a tagok által fizetett tagdijjárulék és a fővárosnak azzal egyenlő összegű hozzájárulása volt. A tagok lakáspénzükön kivül szolgálati viszonyukból származó összes készpénzjövedelmüknek 2%-át voltak kötelesek az Alap részére befizetni. A járulékjövedelmen kivül az Alap jövedelmei közé tartozott a szállítók és vállalkozók számláiból levonásba hozott egy ezredrész (1/10%), a hatósági dijak egytized része, a bírságok egy része és a főváros külön hozzájárulásai. A főváros az Alap ügyvitelének ellátására szükséges munkaerőket díjtalanul bocsátotta rendelkezésre, ugyancsak a főváros gondoskodott a dologi szükségletek fedezéséről is. A szabályrendelet az Alap vezetésének és igazgatásának szervezetét kiépítette és szabályozta ügyvitelét is. Az Alap vezetésének és igazgatásának szervei voltak: a törvényhatósági bizottság közgyűlése, a székesfőváros tanácsa, az Alap intézőbizottsága és az igazgató, aki az Alapot mint jogi személyt peres és peren kivüli esetekben képviselte. A szabályrendelet meghatározta az egyes szervek hatáskörét és megállapította az intézőbizottság összeállítását. Az 1929. jun. 26-i közgyűlés a 969/1928.kgy. sz. szabályrendelet 7. § -át módosította. Uj határozata alapján az