Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

I. Tanulmányok - Herczeg Etelka: A fővárosi alkalmazottak betegbiztosítása és a Segítőalap története 1885-1949

dést kötött a Budapesti Polgári és Tisztviseló'i Szanatórium Egyesülettel. A szerződés értelmében a szanatóriumi ápolást csak tiszti létszámhoz tartozó alkalmazottak vehették igénybe. Ezt a kikötést a tanács azzal indokolta, hogy a közkórházi ápolás "a tisztviselők magasabb igényeinek kielégitésére a legnagyobbrészt nem alkalmas". A szerződést a főváros külön szobára kötötte, mert a tisztifőorvos véleménye szerint a székesfőváros tisztviselői személyzete "a kórház közös termeiben ennek közönsége, zaja, a betegek nyögése, köhögése és jajgatása miatt meg nem maradthatna még egészséges korában sem, annál kevésbé, ha beteg. "

36 1916 elején a székesfőváros vezetősége elérkezettnek tartotta az időt, hogy a székesfővárosi alkalmazottak jóléti alapját szabályrendeleti úton megszervezze. Előterjesztésére a törvényhatósági bizottság 1916. ápr. hó 12-én tartott közgyűlésén megalkotta a Székesfővárosi Alkalmazottak Segitő Alapjáról szóló 406/1916.kgy. számú szabályrendeletet, amelyet a belügyminiszter 1917. jún. 27-én hagyott jóvá. Az új szabályrendelet 3. §-a szerint az alap célja "általánosságban az, hogy külön társadalmi szervezetet pótolva, a fővárosi alkalmazottak hiteligényeinek méltányos kielégítését közvetve, vagy közvetlenül szolgálja, illetőleg, hogy a főváros tanácsa az alapnak, vagy kamatainak és jövedelmeinek felhasználásával a fővárosi alkalmazottak és azok hozzátartozóinak kulturális, közegészségi és anyagi érdekeit szolgáló intézményeket (szanatórium, üdülőtelep, élelmiszerraktár, családi házakat építő csoportok alakítása stb.) létesítsen, fenntartson és azokat a szükséghez, valamint az alap anyagi erejéhez képest fejlessze." A 6. § felhatalmazta a tanácsot, hogy a polgármesterrel egyetértőleg határozza meg az alapból nyújtandó kedvezményeket, a létesítendő intézményeket, valamint azt is, hogy kik részesíthetők a kedvezményekben és kik használhatják az intézményeket. A szabályrendelet kötelezte az alkalmazottak öszszességét fizetésük 1%-ának a befizetésére, ugyanakkor részükre semmi jogot nem biztosított. Az alap bevételei között szerepelt a főváros pénztáraiba befolyó hatósági dijak, valamint a bírságok egy részéből származó jövedelem. Az 5. § második bekezdése szerint azok az alkalmazottak, akik "külön munkadijat, jutalmat, művezetői, ellenőrzési, szolgálati dijat, vagy közlekedési átalányt élveznek" ennek 2%-át voltak kötelesek a pénz felvétele alkalmával befizetni.

37 A háborús viszonyok miatt azonban az alapnak csak nagyon kevés lehetősége volt arra, hogy céljait megvalósíthassa. Az egyetlen nagyobb szabású vállalkozása az volt, hogy 1917-ben a fővárosi tisztviselők részére üdülőtelep létesitése céljából a tanács az alap vagyonából Balatonkenese községben 47 katasztrális hold nagyságú területet vásárolt 225 600 K-ért.

38 A tanács a nehéz gazdasági helyzetre hivatkozással 1918. máj. 19-én javaslatot tett a közgyűlésnek az alkalmazottak jövedelmét csökkentő 1, ill. 2%-os járuléklevonás felfüggesztésére. Véleménye szerint "bármennyire méltánylandó tehát az a cél, amelyet az alkalmazottak jólétének előmozdítására létesített alap elérni óhajt, mégsem tartjuk a mai viszonyok között megokoltnak az alkalmazottaknak ily irányú megterhelését annál kevésbbé, mert az alap jóléti intézményeket a háború alatt úgy sem tud létesíteni és igy csak az alap vagyona szaporodnék a levonások révén anélkül, hogy abból az alkalmazottak a közel jövőben részesülhetnek." 39 A törvényhatóság 1918. máj. 29-i közgyűlése a Székesfővárosi Alkalmazottak Segitő Alapjáról alkotott "szabályrendelet 5. §-ának végrehajtását a rendkívüli háborús viszonyokra való tekintettel az 1918. évi júl. 1-tő'l kezdve további intézkedésig" felfüggesztette. 40