Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)
I. Tanulmányok - Herczeg Etelka: A fővárosi alkalmazottak betegbiztosítása és a Segítőalap története 1885-1949
munkások létszámában esetleg beálló változásokra. Az átalányösszeghez járult még az 1891:XIV.tc. és a Pénztár alapszabálya értelmében a munkások heti jövedelmébó'l levont járulék. A járulék összege kor és nem szerint volt megállapítva és általában fejenként heti 12 f-tol 4Q f-ig terjedt. A szerzó'dés idó'tartamát egy naptári évben állapították meg. A székesfó'város a fenti pénztárral 1903. dec. végéig kötött évenként újból szerződést. Az 1899-től 1903-ig terjedő idő alatt a Budapesti Kerületi Betegsegélyzo Pénztár és a Munkás-Betegsegélyzo Pénztár a székesfővárosnak évenként tett ajánlataikban kedvező feltételeik hangsúlyozásával állandóan versengtek egymással a szerződésért. 21 1903-ban a főváros a tanács javaslata folytán "a fővárosi munkásoknak betegség esetére való biztosítására beérkezett ajánlatok közül az Általános Munkás-Betegsegélyző Pénztárnak azon ajánlatát, amelynek értelmében a főváros 2900 főre számított munkáslétszám után évi 16.143 K-ban megállapított munkaadói járulékot fizet és beszolgáltatja munkásaitól a 2%-os kulcs szerint levont 2/3 rész járulékot az 1904. évi január hó 1-től számítandó egy év tartamára elfogadja." Az Altalános Munkás-Betegsegélyzo' Pénztárral a székesfőváros 1906ig kötött évenként szerződést. 1906-ban a Budapesti Kerületi Betegsegélyzo Pénztár és az Általános Munkás-Betegsegélyző Pénztár egyesült. Az egyesülés után Budapesti Kerületi Általános Betegsegélyzo Pénztár (VII., Damjanich u. 26.) néven folytatta működését. Az 1907. évre az egyesülés révén létrejött Pénztárral kötött a székesfőváros szerződést. 22 Az 1907. év lényeges változást hozott a kötelező betegbiztosítás terén. Júl. 1-i hatállyal életbelépett az ipari és kereskedelmi alkalmazottak betegség és baleset esetére való biztosításáról szóló 1907:XLX. tc. A törvény a biztosításra kötelezettek körét lényegesen kiterjesztette és abba - addig biztosításra nem kötelezett - számos foglalkozást is bevont. A főváros, mint munkaadó, 1899-től a különféle betegsegélyzo pénztárakkal kötött szerződéseiben csak az alkalmazásában álló munkások betegség esetére való biztosításáról gondoskodott. Ezt a gondoskodását nem terjesztette ki a tisztviselői, a hivatalnoki, dijnoki és szolgai létszámhoz tartozókra. Az 1907:XLX.tc. 1. §-ának 14. pontja értelmében az addig biztosítási kötelezettség alá nem esett napidíjas (ki nem nevezett) hivatalnokok, szolgák és ápolók is biztositandók. Általában mindazon alkalmazottak biztositandók, akiknek évi fizetése 2400 K-t nem haladja meg és betegség esetén illetményét legalább 20 héten át nem kapja meg. 23 Nyilván a törvénynek e rendelkezése késztette a fővárost, hogy a törvényhatóság 1908. márc. 9-én tartott közgyűlésén olyan szabályzatot, illetve szabályrendeletet hozzon, melyek intézkednek, hogy az ideiglenes hivatalnokok 24 és az altiszti és szolgai személyzet 25 betegségük esetén 6 hónapon át (20 hét) megkapják illetményeiket. 1907. júl. 1-én a Budapesti Kerületi Általános Betegsegélyzo Pénztár megszűnt és helyébe jogutódként az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár helyi szerve a Budapesti Kerületi Munkáspénztár (VII., Dob u. 81.) lépett. Ez átvette jogelődjének követeléseit és kötelezettségeit. A főváros az 1907. évre még a jogelőddel kötött szerződést. Ekkor munkáslétszámát kb. 4000 főben állapította meg, kik után mint munkaadó 24 215 K átalányösszeg fizetésében állapodott meg. A törvény értelmében 1907. júl. 1-től a munkaadónak az alkalmazottakbéréből levont járulékösszeg kétszeresét kellett a Budapesti Kerületi Munkáspénztárnak befizetni. A főváros 1907. évi munkaadói járuléka a fővárosi számvevőség jelentése szerint összegszerűen a következő képet mutatja: 1907. első felében (a Budapesti Kerületi Általános Betegsegélyzo Pénztárnak) fizetett 12 107,50 K-t, 1907. második felében (a Budapesti Kerületi Munkáspénztárnak) fizetendő 43 505.42 K.