Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Benda Gyula: Budapest társadalma 1945-1970

jelentősen mérséklődött, 1970-ig mindössze 140 ezerrel gyarapodott az itt lakók száma, évente átlagosan 0,75%-kal. A 60-as években kezdődött tendencia 1970 után tovább folytatódott, a fővárosban lakók számának emelkedése erősen csökkent. Az egyesített főváros megszületése óta évtizedenként megfigyelt növekedési ütemek között a két háborús évtizedet (1911-1920, 1941-1948) leszámítva az 1949 utáni évek átlagos szaporodása a legkisebb. Budapest lakossága a XIX. század utolsó harmadában rohamos gyorsasággal emelkedett. Ezek az évtizedek teremtették meg Magyarországon a modern gazdasági növekedés, az iparosodás alapjait, s ezzel szorosan összefonódott a város fejlődése. ,,Az 1887 és 1898 közötti időszak a magyarországi tőkés gazdaság százéves történetének legjelentősebb fellendülési szakasza volt" — állapítja meg a Magyarország története VII. kötete,

9 ezek az évek (1891 — 1900) a főváros népességét közel 300 ezer fővel növelték, s a gyarapodás üteme 4% feletti szinten ekkor érte el csúcsát. A századfordulót követően a konjunktúra lanyhulásával a főváros növekedése is lelassult. A két világháború között, amikor az ország gazdasági fejlődése egészében vesztett korábbi dinamikájából, tovább folytatódott a fővárosi lakosság szaporodásának lassuló tendenciája. A város növekedése és az ipar fejlődése szoros kapcsolatban volt, de azt is figyelembe kell venni, hogy a növekedési folyamatok általános jellemzője: a kezdeti gyorsuló és magas ütemet egy adott szint elérésekor felváltja a süllyedés. A város telítődésével a népesség szaporodásának ritmusa törvényszerűen kisebb lett. 1945 után az ország újjáépítése, majd az iparosítás újra erőteljes gazdasági fellendülést hozott, de ennek hatására Budapest népességének emelkedése nem érte el a korábbi csúcsokat, hanem a fokozatos, majd felerősödő lassulási folyamaton belül maradt. Az 1960-as évektől kezdve aztán a szaporodás még tovább gyengült. Egy adott terület népességének szaporodását két tényező határozza meg: a születések és halálozások számának különbségéből adódó természetes szaporodás vagy fogyás és a be-, illetve elvándorlás mérlege, a vándorlási nyereség vagy veszteség. A nagyvárosok népességének mozgását mindenkor elsősorban a vándorlások befolyásolták, s Budapest fejlődésében is a bevándorlásnak volt alapvető szerepe. A századfordulótól Budapesten gyorsan csökkent a születési arányszám, s ez a tendencia megnövelte a bevándorlás szerepét. A hosszú távú tendenciával ellenkező jelenség csak az 1950-es évek első felében jelentkezett, amikor néhány évig igen magas volt a születések abszolút száma és aránya. Az 1960-as években viszont a halálozások száma több éven át meghaladta a születések számát, természetes fogyás mellett a népesség számát kizárólag bevándorlás növelte meg. Egészében tehát a vándorlások vizsgálata magyarázhatja a budapesti népességfejlődést. A népszaporodás források szerint Időszak Természetes szaporodás, v. fogyás Vándorlási különbözet A népszaporodásból Időszak Természetes szaporodás, v. fogyás Vándorlási különbözet Természetes szaporodás, vagy fogyás % Vándorlási különbözet % Időszak szám % szám % Természetes szaporodás, vagy fogyás % Vándorlási különbözet % 1901-1910 92 120 10,7 156 899 18,2 37,0 63,0 1911-1920 35 131 86 442 28,9 71,1 1921-1930 18 736 1,5 192 107 15,6 8,9 91,1 1931-1941 9 957 0,7 259 965 18,0 3,7 96,3 1941-1948 9 000 -131 475 1949-1959 84 785 5,3 129 505 8,2 39,6 60,4 1960-1969 -17 727 -1,0 158 204 8,8 -12,6 112,6