Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

V. Függelék - Szekeres József: Budapest Főváros Levéltára publikációi a főváros 1945-50 közötti történetéről

Országos Nemzeti Bizottság is, melynek legfontosabb feladata a területi nemzeti bizottságok munkájának összehangolása volt. A BNB testesítette meg először a főváros irányításában a valóban demokratikus várospolitikát, teret adott az aktív közéleti tevékenységnek. Működése nyomán teljes egészében kibontakozhatott a főváros lakosságának a közösség érdekében végzett odaadó munkában megnyilvánuló töretlen lendülete és alkotóereje, melynek eredményeként csodálatos gyorsasággal, szinte varázslatként történt meg a romos Budapest újjáépítése, újjászületése. A BNB határozatait tartalmazó jegyzőkönyvekből a korszak története iránt érdeklődő olvasó megismerheti a felszabadulás utáni első hónapok fővárosának történetét : az új tisztségviselők kinevezését, a Népbíróságok megalakításának és működésük megkezdésének eseményeit, s általában a sokszínű városi élet valamennyi területére kiterjedő rendezési és kezdeményezési erőfeszítéseket. A forráskiadvány elsősorban a BNB üléseiről, valamint az ötös bizottság tanácskozásairól készült jegyzőkönyvek anyagát tartalmazza, amelyeket jól egészítenek ki a kerületi nemzeti bizottságok tevékenységét szemléltetően bemutató kerületi jegyzőkönyvi kivonatok is. A levéltári forrásokon túl a korabeli sajtó és más egykorú nyomtatott anyagok is helyet kapnak a kötetben, a jegyzetek pedig a nemzeti bizottságok rendeleteinek keletkezését, illetve a határozatok megvalósulását követik nyomon. A névjegyzetekből megismerhetjük a nemzeti bizottságokban résztvevők rövid életrajzait. A kiadvány előszavát Kállai Gyula, a Hazafias Népfront elnöke írta. * * * A Budapesti Közéleti Névmutató 1945 — 1950 c. kötet, amely a Levéltári dokumentációs kiadványsorozat 4. műveként jelent meg, szervesen kapcsolódik az előzőkben ismertetett két kiadványhoz. De amíg azok korabeli dokumentumok közreadásával kívántak képet adni a fővárosnak a felszabadulástól a tanácsok megalakulásáig, Nagy-Budapest megteremtéséig terjedő korszaka történetéről, addig e kiadvány célja a korszakban szerepet vállalt személyek számbavétele, életpályájuk vizsgálata. A kiadvány emléket kíván állítani azoknak, a több mint 2500 budapesti, majd az 1950-ben a fővároshoz csatolt hét város és tizenhat község nemzeti és 1949-től népfrontbizottsági tagoknak, akik Sarlós István megfogalmazása szerint a fővárosban a felszabadulást követő első években részt vettek e bizottságok munkájában. Különböző pártállású férfiak és nők, idősek és fiatalok, értelmiségiek és fizikai dolgozók, alkalmazottak és kisiparosok, kereskedők adatai szerepelnek a könyvekben. Olyan áldozatkész, a közösségért tenni akaró embereké, akik nehéz és veszélyes időszakban vállalták gyakran igen „hálátlan" feladatok megoldását az életet elindító összefogás és rendet teremtő tevékenységük során. A kiadvány nem életrajzi lexikon. Különböző — főként terjedelmi — okok miatt a kötet összeállítója nem vállalkozhatott arra, hogy a főváros s akkor még perem övezete e korszakában valamennyi befolyásos szerepet betöltött személyek és testületi tagok teljes pályafutását nyomon kövesse és bemutassa, jóllehet a rendelkezésre álló hatalmas kérdőív anyag alapján erre adódott volna lehetőség. A névmutató — amely a tanácsrendszer létrejöttét megelőző öt évből az önkormányzati szervek tisztségviselőire nem tér ki, — a nemzeti és népfrontbizottságok tagjainak a felszabadulást megelőző és az 1945—50 közötti életpályáját mutatja be. A kötetben szereplő személyek 1950 utáni sorsát a leírás nem követi nyomon, csupán legutolsó beosztásukat, illetve státusukat és kitüntetéseiket sorolja fel. Érdemes megemlíteni, mily sokoldalú és széles körű, időben elhúzódó feladatot jelentett a kiadványban szereplő személyek és adataik összegyűjtése. A munka során főként a levéltárban őrzött 1945 utáni igen terjedelmes és gazdag forrásanyagra lehetett támaszkodni, de számos politikai, tudományos és igazgatási intézményben rendelkezésre álló iratokat és más dokumentumokat, könyvészeti anyagot és korabeli sajtót is felhasználtak. A munka gerincét képező névsorok összeállítását a 2500-nál nagyobb számú kérdőív