Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

V. Függelék - Szekeres József: Budapest Főváros Levéltára publikációi a főváros 1945-50 közötti történetéről

laszthatatlan egymástól - legfontosabb mozzanatait illusztrálják, hanem arra is, hogy érzékeltessék az olvasóval a korabeli városi élet mindennapi menetét, fordulatait, az események lüktetését, a változó korok sajátos atmoszféráját, sőt mai szemmel nézve - furcsaságait. Az egykori dokumentumok tárgyiassága mentes a későbbi korszak történészének elkerülhetetlen szubjektivizmusától. A dokumentumok általában szépítés és torzítás nélkül, a maguk valóságában mutatják be korszakukat. Ezáltal az eredeti források forgatása módot nyújt arra, hogy minden olvasó maga alkosson véleményt a történelmi eseményekről, jelenségekről, személyiségekről és önállóan, mintegy történészi tevékenységet végezve határozza meg helyüket Budapest fejlődésében. . A levéltár dokumentumköteteinél megfigyelhető az azonos szerkezet alapján történő készítésre való törekvés is. A kötetek elején rövidre szabott történeti összefoglaló található, melynek feladata az olvasót, a bemutatott korszak országos és várostörténetének főbb eseményeivel, fejlődéstörténetével megismertetni. E bevezetők magukba foglalják a szerkesztőknek a forrásanyag kutatásával, közlésével kapcsolatos mondanivalóját is. A kötetek mindegyike kronologikus fejezetek rendjében közli a dokumentumokat. A kötetekben elégséges jegyzetanyagot is találunk, melynek célja a dokumentumok jobb megértésének, a speciális kifejezéseknek vagy korabeli sajátosságoknak, rendelkezéseknek a megvilágítása. A kötetek, a használatot elősegítendő, a névmutató szerepét is betöltő, életrajzi jegyzeteket is tartalmaznak. Megemlítendő, hogy mint a Források Budapest történetéhez sorozat III. kötetében, éppúgy a IV. kötetben is — a megjelenés időpontjában egyedülálló és újszerű - várostörténeti eseménynaptár található. A Források Budapest Múltjából sorozat negyedik kötete az 1945 — 1950 közötti rövid, de eseményekben annál gazdagabb korszakot dokumentálja. Ez alatt az öt esztendő alatt a felszabadulás utáni romváros újjáéledt és a korszak végére 2 millió lakosú, szocialista jellegű, tanácsi vezetés alatt álló Nagy-Budapestté fejlődött. A felszabadulás utáni időszak bemutatása igen gazdag: a pusztulás méreteinek felvázolása után az élet megindulása, a romeltakarítás, az élelmezés, az újjáépítés kérdéseitől a lakosság egyes rétegeinek helyzetéig, a politikai harcokig és a választási eredményekig tartalmaz értékes dokumentumokat a kötet. A történések bemutatásán túl a korabeli közgondolkodás, a gyorsan pergő események mögötti mozgató erők, a fejlemények „hogyan "-jának és „mik ént "-jenek megvilágítására is sor került. A dokumentumok a politizálás lehetőségeit is éreztetik. Igen elgondolkoztatóak az egyéni és politikai vívódásokat tükröző források, melyek a felszabadulás előtti progresszív fővárosi politikusok és pártjaik, valamint a korszak dinamikus motorjaként működő Kommunista Párt gyorsított vélemény konfrontációja, ütközései mögött zajlottak le. A korszak végén kialakulóban levő személyi kultusz hangulatát, az államhatalmon belüli erőviszonyokat és visszás helyzetet sikeresen dokumentálja a kötet. Az 1945-1950 közötti korszak hazánk legújabb történetének kiemelkedő fontosságú, forradalmi átalakulását jelentő korszaka, amelyben Budapest tömegei, munkássága döntő szerephez jutottak. A kötet lapjain sorra felelevenednek a politikai küzdelem egyes szakaszai, melyek rendre a szocialista erők győzelmét hozva vezettek el a fordulat évének (1948) döntő fejleményeihez, a szocialista gazdasági és társadalmi rend felépítésének megkezdéséhez. A jelent is meghatározó, gyors iramú fejlődéssel telített felszabadulás utáni fél évtizedről alkotott képünk reálissá tételéhez igen jelentős mértékben járul hozzá a kötetben először közreadott, több mint kétszáz eredeti dokumentum. A kötet összeállítói szakítottak az 1948 utáni évek történetírásának módszereivel és célkitűzéseivel, amelyek tengelyében a társadalomtudományok, ezen belül elsősorban a történettudomány egyes tételeinek a napi politika szükségleteihez történő propagandisztikus színezetű hozzáigazítása állt. Elvetették továbbá a polgári kor túlhajtott és merev bírálatának középpontba állítását, valamint azt a historizálási gyakorlatot, amely a soronkövet -