Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Ságvári Ágnes: Szubjektív krónikások (Historiográfiai vázlat az 1945 utáni fővárostörténetírásról)

Számos törvényerejű rendelet korrigálta az 195l-es, 1953-as intézkedések túlkapásait, így például azokat, amelyek egyes házingatlanok tulajdonba vételénél történtek. Még nem következett be a tanácsrendszer általános működésének felülvizsgálata és az ezzel kapcsolatos rendeletek módosításának későbbi sorozata, de a felismerések egyre konkrétabbá váltak, amelyekben a párthatározatoknak döntő szerepe volt. Nemcsak a személyi kultusz és abból adódó törvénysértő gyakorlat általános jelentőségéről szólunk, hanem a Magyar Szocialista Munkáspárt Budapesti Intézőbizottságának gazdaság átszervezésével, személyi kérdésekkel, pártmunka metódusával kapcsolatos intézkedéseiről.

12 Alig szorul indoklásra, hogy a főváros és helytörténet egyedül helyes értelmezése, a fővárosnak országos folyamatokhoz viszonyítása még nem könyvelhetett el átütő sikert. A tanácsi szervezet megújításához azonban az út kétségkívül a tapasztalatok hasznosításán át vezetett. Ennek a felismerésnek tudható be az a város múltja iránti megsokszorozódott érdeklődés, adatfeltárás, amely ezekben az években jelentkezett. Igaz, még kevéssé értelmeztük az adatokat, de megindult a tervszerű adatgyűjtés. A pontos adatszolgáltatás jelentősége még akkor sem túlbecsülhető, ha az pusztán tények regisztrálására szorítkozott. A város és városrészek, valamint a várospolitika története iránti érdeklődésben a patriotizmus, a helyi társadalmi közélet iránti demokratikus igény még embrionális, de növekvő kifejezési formáit ismerhetjük fel. Az 1958—1968-as évtized — ma már nyilvánvaló — a szocialista konszolidáció, a gazdasági-társadalmi stabilizálódás és a magyar szocializmus-kép elméleti-politikai kimunkálásának évtizede volt. Csak ebben a konteksztusban nyeri el helyét a tanácsrendszer továbbfejlesztéséről folytatott eszmecsere. 1958-ban már a választásokon való részvétel, vagy részt nem vétel a munkáspárti hatalom elfogadásával, vagy elutasításával volt egyenértékű.

13 Nem képezte belső harcok tárgyát az államigazgatás terén a tanácsrendszer elvetése. Igaz, funkcionálásának új lehetőségei, megreformálása iránt sem nyilvánult meg különösebb érdeklődés. A Magyar Szocialista Munkáspárt politikáját megalapozó dokumentumok csak mint az eszközrendszer egyik eleme érintették a tanácsokat. A Magyar Szocialista Munkáspárton belül és az államigazgatás törvényességének megszilárdításán dolgozók körében inkább csak elméletileg merült fel a tanácsrendszer továbbfejlesztésének jövője. Hogyan tovább? Mely hagyományokhoz nyúljon vissza a megújuló tanácsrendszer? Az ötvenes években megtagadott, a közvetlen demokráciát és népképviseleti elvet megtestesítő Magyarországi Tanácsköztársaságéhoz? Vagy inkább az 1948 utáni centralizált apparátus erősen szakjellegű továbbfejlesztése lenne-e célravezető? A Magyarországi Tanácsköztársaság 40 éves évfordulójának és a népi demokrácia születése 25. évfordulójának méltatása alkalmából a kifejezetten idológiai jellegű pártdokumentumokban is helyet kapott a szocialista államigazgatás problémája.

14 Megnyugvással vette tudomásul a közvélemény, hogy az 1956-os ellenforradalmi kísérletet követően a tanácsok a rájuk nehezdő nyomás ellenére is működőképesnek bizonyultak. Hiányos anyagi eszközeikkel is ellátták feladatukat.

15 Hangsúlyozzuk azonban, a reformproblematika előterében sokkal inkább a társadalmi kérdések (a mezőgazdaság kollektivizálása, és a mezőgazdaság nagyüzemmé fejlesztése), a népgazdaság korszerűsítésének rendezése, a vezető párt és az állam viszonyának újrafogalmazása álltak, semmint a gazdasági irányítás belső strukturális változásainak, a törvényhozás, igazságszolgáltatás, általában az állam és polgárai közti viszony megfelelő jogi szabályozásának ügye. Fellendülést a várospolitika felfogásába csak az 1968-as gazdaságirányítási reform előkészületei hoztak. Tömegesen születtek javaslatok, szenvedélyes vitákban nyilatkozott meg a lakosság érdeklődése, sőt tulajdonosi felelőssége a város ügyei iránt. Mindez azonban nem terjedt túl a gazdaságpolitika keretein. A tömeges vita azonban előkészítette a talajt a tanácsi munka, helyi politika és városgazdálkodás új felfogásának a kialakítására,