Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

IV. Budapest Főváros Levéltára munkájáról - Halasi László: A „Budapesti közéleti névmutató" készítésének néhány tapasztalata

csak egy kisebb sérülést szenvedett s egészében jól olvasható. Az „Emlékirat" hosszú időre feledésbe merült, s Levéltárunk már közel egy évtizede kapcsolatban állott Józsa Sándorral - egyebek közt dokumentumok után is kutatva —, amikor sor került annak Levéltárunk őrizetébe való átadására. Talán az is elmondható, hogy a „Budapesti közéleti névmutató" a maga szerény eszközeivel hatást gyakorolt a hely történei munka hanti érdeklődésre is. Tapasztalható, hogy a helytörténeti bizottságok maguk is többet foglalkoznak a korszak történetével, ugyanakkor a korszak elfeledett szereplőinek megismerésével náluk új forrásanyagok felkutatására, a jövő számára való megmentésére nyílik lehetőség, s nem utolsó sorban körükből is bővíthető a helytörténeti munkával foglalkozók tábora. Budapest Főváros Levéltára mind az őrizetében levő anyagokkal, mind tapasztalataival kész segíteni e munkát. A „Budapesti közéleti névmutató" tapasztalatai arra is utalnak, hogy e munka továbbvihető, s az 50-es évek hánt jelentkező társadalmi érdeklődés ismeretében talán az is mondható, hogy továbbviendő. A tanácsrendszer kialakulása új fejezetet jelent a főváros történetében, s így nem érdektelen az sem, hogy kik vettek részt ebben a korszakban a Fővárosi Tanács s a kerületi tanácsok, a Magyar Függetlenségi Népfront (s ezt követően a Hazafias Népfront) budapesti és kerületi bizottságainak munkájában. S ha a „Budapesti közéleti névmutató" elkészítésében jelentős segítséget adott számunkra a felszabadulás után megjelent két „Budapesti hivatali útmutató", ennek alapján az is felvethető, hogy érdemes volna ezt a hagyományt feltámasztani, s ehhez hasonló kiadványt minden választási ciklusban legalább egy alkalommal megjelentetni. Jegyzetek 1. Ma már ismeretes Rákosi Mátyásnak az MDP KV 1949. márc. 5-i ülésén - tehát a Magyar Függetlenségi Népfront kongresszusa előtt — elhangzott beszédéből a következő passzus: „Ha az elvtársak azt hiszik, hogy ez a népfront hosszú életű, tartós képződmény, akkor nagyon tévednek. Ez a népfront tulajdonképpen a szomszéd pártok elhalási processzusának egy foka... sok ebből a népfrontpolitikából nem jön ki." (A magyar forradalmi munkásmozgalom története. 3. kötet. Bp. 1970. 197.) Jellemző, hogy 1954-ben az MDP III. kongresszusán elmondott előadói beszédében, miközben nagy jelentőséget tulajdonított a népfrontnak a nemzetpolitikai és morális egysége megszilárdításában — bár szerepét ekkor is az elkövetkező választásokkal összefüggésben emelte ki —, a Magyar Függetlenségi Népfront ötéves történetéről csupán annyit mondott, hogy az ,Jassan háttérbe szorult, célkitűzései elhomályosultak, s nem töltötte be eddig azt a fontos szerepet, mely rá, mint a népi demokrácia legszélesebb, legnagyobb tömegeket átfogó szervére a népi hatalom alapjainak kiszélesítésében várt." (A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusának rövidített jegyzőkönyve. 1954. 73.) Ebben az összefüggésben értékelhető a népfrontmozgalomnak az a magyarországi „sajátossága", hogy egy évtized elteltével már a harmadik elnevezéssel — Hazafias Népfront — került sor annak megszervezésére. Ugyanakkor megkérdőjelezhető az az álláspont is, mely szerint az ország objektív társadalmi helyzetét tükrözte az Országos Nemzeti Bizottságnak a nemzeti bizottságok megszüntetésére vonatkozó határozata. Igaz, az Országos Nemzeti Bizottság határozata maga is furcsán fogalmazódott: „Az Országos Nemzeti Bizottság mérlegelve az ország politikai és gazdasági életében a felszabadulás óta végbement alapvető változásokat s annak figyelembevételével, hogy február 1-én megalakul a Magyar Függetlenségi Népfront, a nemzeti bizottságok történelmi érdemeinek hangsúlyozása mellett határozatilag kimondja, hogy a nemzeti bizottságok február l-ével az ország egész területén megszűnnek." (Szabad Nép 1949. jan. 30.) A Szabad Nép e számának .JDemokratikus egység" című vezércikke tartalmazza az indokokat is. Kiindulópontja az, hogy a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front teljesítette vállalt programját, új programra van szükség s ehhez a régi szervezet - hibái miatt — nem alkalmas. A régi szervezet hibája, hogy abban ott voltak az imperialisták, a nagytőkések, a volt nagybirtokosok politikai képviselői is, előtérben álltak a pártarányok, s ezzel összefüggésben jelentkezett a koalíciós kötélhúzás, az új szervezet -