Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

IV. Budapest Főváros Levéltára munkájáról - Halasi László: A „Budapesti közéleti névmutató" készítésének néhány tapasztalata

vényhatósági bizottsága, a Budapesthez csatolt városok és községek képviselőtestületei, s a Nagy-Budapest létrejöttekor megalakított fővárosi képviseleti bizottság tagjai életrajzi adatait. Uj vonása volt a vállalkozásnak, hogy bár Nagy-Budapest csupán 1950. január 1-ével alakult ki, a munka terve abból indult ki, hogy mind a népfronttestületek, mind az önkormányzati testületek tagjainál Nagy-Budapesttel számolunk, mert Budapest történetéről ma már a felszabadulást követő első évek vonatkozásában sem beszélhetünk a város szerves részét alkotó egykori önálló városok és nagyközségek története nélkül. Ugyanakkor az is tény, hogy bár a ma Budapest részét képező 7 város és 16 község a felszabadulást követő első években közigazgatási szempontból Pest megye részét képezte, életük számos szállal (munka, élelmezés, közlekedés, városrendezés stb.) kötődött akkor is a fővároshoz. Amilyen könnyű volt a munka megindítására vonatkozó elhatározás, oly nagy volt az előre nem látott problémák száma.A névsorok rekonstruálása is nehézségekbe ütközött. A főváros törvényhatósági bizottsága tagjaitól eltekintve — ahol a jegyzőkönyvek hiánytalanul fennmaradtak — minden esetben különböző kiegészítő forrásokat (felső szerveknek küldött jelentések, a nemzeti bizottságok esetében a leadott igazolványok gyűjteménye, az országos és a helyi sajtó stb.) kellett feldolgozni a névsorok összeállításához. A Magyar Függetlenségi Népfront helyi bizottságai tagnévsorainak az összeállítása az átlagosnál is nagyobb gondot jelentett. Itt az ülésjegyzőkönyvek felkutatása azért is nehéz volt, mert ilyenek annakidején sem készülhettek nagy számban a Rákosi-vezetésnek már az indulásnál elsorvasztásukra irányuló törekvések folytán

1 ; nem beszélve arról, hogy a Magyar Függetlenségi Népfront országos főtitkára 1949-ben Rajk László lévén, a főtitkárság akkori iratanyaga fel sem lelhető. Jellemző, hogy amikor a tanácstörvény az első tanácstagok delegálását a népfrontbizottságok hatáskörébe utalta, az alig egy éve alakult bizottságoknak már nyoma sem volt, így ezeket újonnan kellett létrehozni minden területen.

2 így e téren eddig az 1949 elején megválasztott népfrontbizottságok névsorát sikerült felkutatni, s az 1950-ben létrehozottakénak csupán egy töredékét. A nehézségek sorába tartozott az is, hogy a munka indulása idején a Budapesthez csatolt városok és községek hatanyaga még a Pest megyei Levéltár őrizetében volt. Nem csupán a külső kutatás okozott nehézségeket, hanem az is, hogy ezen hatanyagok rendezésével — miután a Fővárosi Levéltárnak való átadásuk rég eldöntött kérdés volt, s az átvétel a raktárhiány miatt húzódott el - három évtizeden keresztül senki sem foglalkozott. A névsorok megközelítőleg teljes rekonstruálását követően kezdődhetett az egyes személyek (illetve - miután ekkor már a felszabadulás óta három évtized telt el, s e testületek tagjainak javarésze a 40 éven felüli korosztályokból állott — hozzátartozóik) felkutatása. Ehhez nagy segítséget jelentett, ha kiindulópontként rendelkezésre állott az illetők korabeli lakcíme, bár az utolsó évek nagyméretű lakásépítkezései következtében jelentős területeken már új lakótelepek létesültek, ahol sem a kérdéses személyeket, sem az őket jól ismerő szomszédokat hiába kerestük volna. Az esetek jelentős részében azonban ilyen korabeli lakcím sem állt rendelkezésre, részben az írásos dokumentumok különböző okokból keletkezett hiánya miatt, részben amiatt sem, mert egyes területeken ilyen dokumentumok feltehetően nem is születtek. (Újpesten a bizottság ülésére szóló meghívók kézbesítéséhez természetszerűleg szükség volt a lakcímre, de nem feltétlenül volt rá szükség mondjuk Soroksáron, ahol a kisbíró a nemzeti bizottság vagy a képviselőtestület tagjait nyilvánvalóan személyesen ismerte.) így a munka során szükségszerűen szembetaláltuk magunkat olyan helyzettel, hogy a keresett személy felkutatása már az indulásnál lehetetlenné vált az illető azonosíthatatlansága folytán, hiszen például Horváth Lajos, vagy Kiss János egy községben is több volt annál, hogy közülük konkrét adatok nélkül a keresettet ki lehessen választani. Az ilyen típusú kiadvány összeállításához jelentős segítséget nyújthatnak a korabeli lexikonok (még akkor.is, ha ezek pontossága gyakran megkérdőjelezhető) és az ehhez ha-