Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)
IV. Budapest Főváros Levéltára munkájáról - Városi György: Budapest Főváros Levéltárának állományvédelmi helyzete és munkája
részük azonban alkalmatlannak bizonyult. A vitákat és a bizalmatlanságot éppen az utóbbi anyagok okozták. Kérdésként merült fel századunk papírjainak és írószercinek problémája is, mivel ez esetben eleve a rohamos önbomlást magukban hordozó termékekfői beszélhetünk. A megnövekedett és egyre bonyolultabbá váló feladatok, a munkákat segítő felszerelések, gépek fejlesztésének irányában hatottak. Ezekkel elsősorban az új típusú anyagok használatát és a termelékenység fokozását kívánták biztosítani. így születtek meg például a különböző típusú laminátor, papíröntő (pótló) kasírozó, impregnáló és szárító berendezések, amelyektől az iratrestaurálás látványos mennyiségű növekedését várták. A várakozások azonban csak részben valósultak meg, mivel számos munkafázist egyenlőre nem lehet gépesíteni, e fázisokban továbbra is időigényes kézi feldolgozást kell alkalmazni és a folyamat egy-egy pontján működő gépek kapacitását csak korlátozottan lehet kihasználni. A technikai haladásnál még fontosabbak voltak azok a biológiai, fizikai, kémiai kutatások, amelyek valójában a követendő technológiákat alapozták meg. Mindezek ellenére számos bizonytalansági faktorral kell megküzdeni ami egyáltalán nem teszi egyszerűbbé az állományvédelmi feladatok ellátását. A mikrofilmezés és a filmek őrzése tulajdonképpen a II. világháború folyamán válik levéltári funkcióvá. Elsőrendűen biztonsági rendszerként, majd később a megfelelő eszközök kifejlesztésével egyre nagyobb szerepet kapnak a filmek a kutatói szóigáltatásban. Az elmúlt három évtizedben az elektronika, az optikai ipar és a fotókémia hatalmas fejlődése ezen a területen hozta létre a legnagyobb változásokat. Rendkívül nagy teljesítményű automata berendezések és a gyors kémiai kidolgozást biztosító eljárások kínáltak széles körű választékot a felhasználók részére. Levéltári alkalmazás esetében megfelelő óvatossággal kellett eligazodni az igen csábító piacon, mert az amúgy is korlátozott élettartamú filmeket nem archívképes kidolgozási technológiával párosítva, rövid távon tönkremenő termékek kaphatók, és akkor a nem kevés pénzt felemésztő mikrofilmezés értelmetlen tevékenység lenne. Ennek elkerülésére a Nemzetközi Levéltári Szövetség Mikrofilm Bizottsága ajánlásokat tett közzé, amelyek az alkalmazott nyersanyagokra, a kidolgozás és tárolás módjára vonatkoznak. A tagországok többsége ezen ajánlásokat figyelembe vette és ennek köszönhető, hogy pl. az európai levéltárak aránylag egységes rendszer alapján dolgoznak és filmjeiket egymás között könnyen cserélhetik, egymás berendezésein feldolgozhatják. Ugy gondolom, hogy néhány szót kell ejteni még a levéltári szolgáltatások másolatkészítési területén bekövetkezett változásokról. A hatvanas évek közepétől robbanásszerű fejlődést követhettünk nyomon. Az eddig szinte kizárólagos fotókópiák helyébe lépnek a különböző elektrosztatikus úton — akár filmről, akár eredetiről — készített másolatok, amelyeket először többnyire valamilyen fényérzékenyített, majd egyre inkább normál papíron állítanak elő. Ilyen módon leegyszerűsödött és igen gyors lett a kópiakészítés, és ahol ez anyagilag megengedhető volt, az eszközt a kutató által közvetlenül is használhatóvá tették. Ez azt eredményezte, hogy napjainkra a levéltári dokumentumok valósághű kópiája milliós nagyságrendben hagyta el a világ levéltárait és került magánszemélyek, kutatók és különböző felhasználók, illetve tudományos és oktatási intézmények birtokába. A felmerülő jogi kérdéseken kívül archivtechnikai szempontból is szükséges a jelenséggel foglalkozni, mert a másolatok egy része kémiai lebomlásuk miatt — amennyiben egy levéltár esetlegesen törzsállományba sorolja ezeket — a velük érintkező dokumentumokon maradandó károsodásokat okozhatnak. Az előzőekben vázolt gondok és mozgásirányok valamilyen módon tükröződnek Budapest Főváros Levéltárának (BFL) életében is. Az elmúlt 10 év különösen jól érzékelteti az adott lehetőségek kihasználására tett törekvéseket és a változó körülmények hatására bekövetkezett kényszerű kompromisszumokat. Az 1970-es évekre jellemző volt a dinamizmus. Több terv és elképzelés született a
