Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

IV. Budapest Főváros Levéltára munkájáról - Városi György: Budapest Főváros Levéltárának állományvédelmi helyzete és munkája

Városi György BUDAPEST FŐVÁROS LEVÉLTÁRÁNAK ÁLLOMÁNYVÉDELMI HELYZETE ÉS MUNKÁJA A levéltári állományvédelem rendkívül összetett tevékenység és ha csak nagy vonalakban és csak egyetlen levéltár szempontjából is foglalkozunk a kérdéssel, akkor sem kerülhetjük el, hogy általánosságban ne vegyük tekintetbe az utóbbi évtizedek, e témával kapcsolatos mozgásirányait. Levéltári vonatkozásban a XX. sz.-ban, de különösen annak második felében, az adott intézmények a külvilág felé fordultak, nyitottabbak lettek. Az addig féltve őrzött dokumentumok egyre több kutató számára váltak hozzáférhetővé, megnövekedett az iratok használata. Erőteljes változásokat hozott magával a termelt iratok mennyiségének növekedése. A levéltárak egyre nagyobb tömegű és rendkívül különböző minőségű anyagok befogadására kényszerültek. Századunkra jellemző a rohamos iparosodás, az urbanizáció és az egyre jobban kiterjedő, a két világháborúban pedig átfogó romboló tevékenység is. Mindez számos gondot, problémát vont maga után. A megrongálódott iratok tömege, a károsodás mértéke és fajtája növekedett. A levéltárak részére jutó — a feladataik ellátásához szükséges anyagi és pénzügyi fedezet, bár összegszerűen mind nagyobb tételeket jelentett, sem bizonyult elegendőnek az égető problémák megoldására. Az előző évszázadok lokális dokumentum pusztulásait, bár időnként nagymértékűek voltak - Magyarország tatárjárta, törökdúlta és egyéb történelmi viszontagságokat megélt területén is - követte a XX. sz.-i levéltárak koncentrálódott iratanyagának tömeges pusztulása és potenciális veszélyeztettsége. Miben nyilvánul ez meg? A társadalmi-gazdasági fejlődés folyamata létrehozta a nemzeti és regionális levéltárakat. A létrejövő intézmények döntő többségükben valamilyen városmag területén, igen gyakran más célra nem hasznosított, vagy nem hasznosítható épületekben nyertek elhelyezést. A városközpontokban való telepitettség, amely ugyan a megközelíthetőség szempontjából kedvező, a sűrűn beépített területek sajátos veszélyforrásai révén megnöveli a levéltárakra veszélyt jelentő tényezők volumenét. Ez különösen a tűz, víz és háborús katasztrófák, valamint korunk légszennyezettségéből fakadó károsító hatásokra vonatkozik. A károsodás mértékét, illetve lehetőségét fokozza a XIX. század végének és a XX. század papírjának, illetve írószeranyagainak az archiválhatóság szempontjából való igen lényeges minőségromlása. A kémia és a technológia fejlődése ugyanis számos olyan anyagot bocsátott a felhasználók rendelkezésére, amelyek szerkezeti felépítése eleve ellentétben van a hosszú távú megőrzés igényével. E tényezők arra kényszerítették a levéltárakat, hogy nagyon komolyan szembenézzenek anyagmegőrzési, anyagmegóvási problémáikkal. Elsősorban az iratok befogadása okozott és okoz napjainkban is gondot. A raktározás tulajdonképpen a levéltári funkció kulcskérdése, hiszen ezen intézmények alapvető feladata a dokumentumok hosszútávú megőrzésének biztosítása a jövő számára. E feladatkör ellátása, minden egyéb tevékenységnél fontosabb. A megsemmisült, elveszett dokumentumokat már semmire sem lehet használni. E felismerés alapján a II. világháború után, amikor a gazdasági helyzet úgy ahogy konszolidálódott, a különböző országok jelentős anyagi eszközöket áldoztak új levéltárak felépítésére, kialakítására. Magyarországra sajnos ez nem vonatkozik. A magyar levéltárosok jól ismerik és szenvedő alanyai annak