Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

III. Dokumentumok és visszaemlékezések - Részletek Perczel Károly visszaemlékezéseiből

RÉSZLETEK PERCZEL KÁROLY VISSZAEMLÉKEZÉSEIBŐL (...) 1945 június elején érkeztem meg Párizsból, ahol az ellenállási és partizán mozgalomban vettem részt, és ahonnan már május elején elindultam. Egy hónapig tartott az út az olasz partizánok segítségével Olaszországon, Ausztrián és Jugoszlávián keresztül, félig gyalog és félig a partizánok teherautóin kerültem a magyar határig, Szombathelyre. Kuriózum, hogy az első vonat, amivel egész Európában, Párizstól kezdve egész Magyarországig találkoztam, a Szentgotthárdtól Szombathelyre menő vonat volt, az egyetlen működő vonat az egész út alatt. Szentgotthárdról Szombathelyre mentünk, ott éppen Rajk László és ha jól emlékszem, Andics Erzsébet tartottak népgyűlést. Miután ez nyilvános volt és Rajk Lászlót az illegális mozgalomból jól ismertem, én felkerestem őket, és ők már autón hoztak haza Reismann János

1 fényképésszel, aki szintén ismerősöm volt. Természetesen nekem nem volt itt lakásom, legfeljebb a Párizsban maradt feleségemnek a szüleit ismertem, ezért a pártközpont foglalkozott azzal, hogy én mit csináljak. Ott is aludtam az első időben a pártközpontban, Rajk László, Papp Lajos, Széli Jenő, Szőnyi Tibor

2 osztályvezetők voltak azok, akik személyesen is ismertek. Azt javasolták, hogy mivel nincs megfelelő pártkapcsolatuk a Fővárosi Közmunkák Tanácsával, amely szociáldemokrata kézben van és Fischer József

3 vezeti, — a koalíciós osztozkodás folyamán nekik jutott — ezért menjek oda. Próbáljak ott egy kommunista mozgalmat kezdeni, hogyha lehet, akkor ott párttitkár leszek. így kerültem oda. Politikai okokból küldtek, de ez szakmai munka volt. Én tervezőként kerültem oda, nem volt semmiféle vezető funkcióm, mint tervező részt vettem Budapest romfelmérésében. Egy szerintem még ma is nagyon értékes térképet készítettünk az akkori romhelyzetről. Ennek a romhelyzetnek a felmérése alapján kezdtük Budapest általános rendezési tervét készíteni. A Kommunista Pártnak szakmai intenciója a városrendezési munkákal kapcsolatosan nem volt. Mi ott együtt alakítottuk ki intencióinkat a következőkkel együtt: Granasztói Pál volt a Fővárosi Közmunkák Tanácsa városrendezési csoportjának vezetője, Málnai László, Benkhard Ágost,

4 aztán Preisich Gábor, Kismarty-Lechner Jenő, Pogány Frigyes,

5 Kisléghi-Nagy István, később Major Máté dolgoztak ott. Az általános rendezési tervet készítettük együtt. (...) Egy pártcsoportot alakítottunk, vagy nem tudom pontosan, hogy nevezetük szervezetünket. Major Máté is már ott dolgozott, ő is régi kommunista volt, akit már a felszabadulás előtt ismertem, ugyanabban az építési irodában dolgozott, Ligeti Pálnál és a „Szocialista művészek" csoportjában. Akkor jött a Szovjetunióból Perényi Imre, bekapcsolódott Gábor László,

6 aki nemrég halt meg. Ott volt Osvát István, Győri László, és még néhányan — megalakítottuk a kommunista párt ottani szervezetét. Valóban engem választottak meg párttitkárnak, s később a pártközpont építésügyi és építőipari káderügyeivel foglalkoztam a pártközpont megbízásából, mint aktíva. Nekünk, a kommunista szervezetnek már volt intenciónk, ami azonban egyáltalán nem különbözött a Benkhard, Granasztói és Fischer József elképzeléseitől. Mi annak a kialakításában résztvettünk és egységes kollektívaként fejlődtünk ki. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa későbbi feloszlatása után a legkülönbözőbb helyekre kerültünk, de tulajdonképpen a későbbi szakmai vezetők majdnem mind a Fővárosi Közmunkák Tanácsából kerültek ki. A tanácsnak 1945 után két fő feladata volt. Az egyik a fővárost és környékét érintette, és a Fővárosi Közmunkák Tanácsának a háborút megelőző működését próbálta folytatni. Akkor persze csak a romok helyreállítása, és a romhelyzet következményeinek tervezése volt az első feladat, a romeltakarításban sokszor még a saját kezünkkel is részt vettünk. Miután nem volt másik építésügyi szerv, az Országos Építési Kormánybiztosság