Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

III. Dokumentumok és visszaemlékezések - Fischer József visszaemlékezéséből

csit várni kellett, mert Rákosi egy követségi megbizásról tárgyalt, mentegette is magát, hogy várni kellett. Megnéztem az órámat, mert kíváncsi voltam, meddig fogunk beszélni. Pont 50 percig tartott. Ugy fogadott, hogy megkérdezte: tulajdonképpen hogyan távolodtál el tőlünk ennyire? „Azt hiszem, nem én vagyok ennek az oka." - válaszoltam -. „Talán én? „Inkább te, mint én. így kezdődött a beszélgetés, bent az Akadémia utcai pártházban. A bejárata azonban a Tőzsde mögött, egy átjáróházban volt... Rákosi folytatta: „Hát nézd, csinálj valamit. Én is voltam lent és most ugye,... Mégis jóbb valamit csinálni, mint semmit." „Én meggyőződésem ellenére nem csinálok semmit", mondtam, „inkább semmit." Ez volt a válaszom erre a kérdésre. Szóval ilyen hangnemben társalogtunk. Még előbb megkérdezte, hogy mit csinálok most. Azt mondtam: faragom a széklábat. Na, azt mondja, hát ne így... Fölhívta Darvast, aki elmondotta, hogy ő beszélt velem és én nem vállaltam semmit. Mit ajánlott föl nekem? Menjek a minisztériumba, szóval én ezt is visszautasítottam. A Közmunkatanács megszüntetésének körülményeire már nem tértünk ki. A beszélgetés vége az volt, hogy amikor fölálltunk, már a szoba közepén álltunk, Rákosi összefoglalta az egészet. „Végülis megoldottunk ennél nehezebb kérdéseket is. Megcsináltuk a jó forintot..." Mondom: „Hát nem akarok beképzelt lenni, de ez van olyan nehéz kérdés, mint a jó forint." Szívélyesen elkísért az ajtóig, elköszöntünk. Az útlevéllel kapcsolatban azt mondta: „Beláthatod, hogy nem adhatunk neked útlevelet, te mégis politikus is voltál. Téged megvásárolnának az amerikaiak." így. Nem is volt mit reflektálni, nyilvánvaló volt, hogy nem akarja megadni. (...) Akkoriban azért mondtam, hogy faragom a széklábat, mert egy ipari tanonciskolában 5 forint órabérért tanítottam én is, meg a feleségem is, kőműves munkát. Úgyhogy egy évet tanítottam, s azután beruházó vállalathoz kerültem, ahol mint ellenőr szerepeltem. 1950-től a BUVÁTI tatarozó részlegében dolgoztam 1958-ig. (...) 1956 ősze felé, amikor már az Irodalmi Újság cikkei nyomán az intellektuellek mozgalma már nagyon kiéleződött, a kritikák stb. egyszer elmentem a Kossuth Klubba egy barátommal, egy közgazdásszal, ott hallottam ezeket a felszólalásokat a termeléssel kapcsolatban.

27 Nagyon érdekes volt. Akkor Kéthly Anna

28 már szabadlábra volt helyezve, ott lakott a szomszédságomban. És akkor felmerült az, hogy nálam összejönnének többen a régi szocdem vezetőségi tagok, Kéthlyvel az élen. Úgyhogy feljöttek kb. nyolcan, s ez októberben már rendszeressé vált. Az én lakásomról ment el tárgyalni Kéthly, már október vége felé egy késő este, Nagy Imrével. És visszajött azzal a megállapodással, hogy a Szociáldemokrata Párt működését engedélyezték. Attól kezdve — ez már október utolsó napjaiban volt — a Conti utcai pártházba mentünk vissza, már ott folytak ezek a megbeszélések. Kéthly akkor kiment Bécsbe, és 1956. november 2-án, amikor a Conti utcai pártházban ültünk össze, Tildy Zoltán

29 telefonált. Akkor már eldöntötték, hogy Kelemen Gyula

30 lesz a főtitkár és Kéthly Anna az SZDP elnöke. De kellett egy harmadik személy is, mert három tagról volt szó, akik részt vennének a kormányban. Nagy Imre kormányában. Hát ezt szavazás elé bocsátottuk, cédulákra fölírtuk a neveket és 10:5 arányban énmellettem foglaltak állást. Úgyhogy akkor másodikán ketten, Kelemennel, kb. este 8-kor átmentünk a parlamentbe, mint a Szociáldemokrata Párt megbízottai. Az egyik nagy teremben Tildy elénk jött, azt mondta: „Jaj de jó, hogy itt vagytok." Ugyanis ő azt telefonálta Kelemennek, hogy jöjjünk be, mert akatonaságazt hiszi, hogy nem akarunk részt venni a Kisgazdapárttal az új kormányban. Szóval elénk jött az ajtóig, de jó, hogy jöttök, itt vannak éppen három angol lap újságírói és fotóriporterei stb., hadd lássák, hogy ti is itt vagytok. Ott találkoztam Kovács Bélával,

31 akit már előzőleg bevettek a kormányba, ahogy ő mondta, a tudtán kívül. És onnan átkísértek Nagy Imréhez. Ott ültünk vele akkor összesen hatan, mert a Parasztpárt részvételéről (akkor Petőfi Párt néven szerveződött újjá) még nem döntöttek. Megkérdeztem Nagy Imrétől, hogy ki lesz a kormány tagja a Parasztpárt részéről, amire azt mondta, hogy Erdei Ferenc.

32 Mondom, Erdei? Az na-