Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

III. Dokumentumok és visszaemlékezések - Részletek Goda Gábor visszaemlékezéseiből

Korábban említettem, hogy az eltávolított szobrok tudomásom szerint legnagyobb része, vagyis rendelkezésem szerint a legnagyobb része a Kiscelli kastélyba került, amely akkor Schoen Arnold

32 vezetése alatt működött. Később, Bertalan Vilmos igazgatósága éveiben a Múzeum nagyon komolyan előrelendült, a napokban olvastam nagy örömmel, hogy milyen szép eredményeket ér el a Kiscelli Múzeum, a régi és az új Budapest anyagával. Mindez a főváros vezetése által létrejött eredmény volt. Ezek az eredmények nem személyi eredmények voltak, most sem azok. Budapest egy nagy testület, az ország második legnagyobb testülete jogokkal, törvényekkel, rendeletekkel, és így tovább. Énnekem már 1945 szeptembere után egyik első, a polgármester nevében kiadott rendeletem volt, hogy minden tárgyat, követ, ami emlékeztet a régi dolgokra, amit Nagy Lajos

33 professzor, a nemzetközi hírű régész, Schoen Arnold igazgató és Szilágyi János, Aquincum igazgatója találnak, azt mind-mind szedjék össze és a Történeti Múzeumba hordják be, de a központi raktár legyen Kiscell. így kerültek aztán a szobrok nagyrészt oda, kivéve azokat, amelyek sorsa más volt. Ide tartozott a Tisza-szobor, amely a Parlament bal oldalán volt, ahol ma Károlyi Mihálynak van a szobra. Hát az oroszlán, az sokáig ott üldögélt a Déli-pályaudvar utáni útszakaszon, az Alkotás úton, a figura azt hiszem, az Kiscellre került. Megemlíthetem például azt is, hogy nem került oda Rákosi Jenőnek a szobra, hanem Pogány ö. Gábor barátom elmondása szerint ebből Bartók fejeket csináltak, az egész bronztömegből. Egy hatalmas szobor volt, kinyújtott karral mutatott a mutató ujjával. Egész Budapest területén az a tréfa járta, hogy azt mutatja, hol van a W. C. az Emke-kávéház mellett. Hát szóval ez egy pesti vicc volt, a szobor az nagyon jól volt megcsinálva, nem lehet letagadni, viszont Rákosi Jenőt nem akartuk szoborban megörökítve megtartani, sem a politikáját, sem őt magát.Ha őszinte akarok lenni, nekem mindig az volt az elképzelésem, hogy József Attila szobrát tesszük oda. Azért mert ő ott azon a környéken nagyon sokat járkált, és nagyobb író volt, mint amilyen újságíró Rákosi Jenő. Szóval ott méltó helye lett volna, bent a városban. A József Attila-szobor, amelyet Beck András csinált, Beck ö. Fülöp

34 fia, nem sikerült. Én nem tartottam olyan rossznak, de mások igen. Itt nem takarékoskodott a főváros. A főváros általában nem volt kicsinyes, csak fölösleges dolgokra nem szórtuk a pénzt. Akkor még élt egy jelmondat, hogy csak azt szabad csinálni, ami meghozza a maga kiadásait, és ez még a kultúrházakra is vonatkozott. És hadd tegyem itt mindjárt zárójelben hozzá, hogy Magyarországon az első kultúrházat azért mégis Budapest főváros csinálta. Mégpedig Angyalföldön, akkor először úgy nevezték el, hogy Rákosi Mátyás kultúrház. Igen szép kultúrház volt, és előtte állt a József Attila szobor, a második szobor, amelyik nagyon szépen sikerült. És annak ellenére, hogy nagyra becsülöm és tisztelem Angyalföldet, azért én mégis szeretném, hogyha József Attila bekerülne valahova a város szívébe. Abban az időben én megkerestem az akkori Tervhivatal főtitkárát, Bérei Andort és azt mondtam neki, hogy az volna a kérésünk, hogy a Vigadó épületének helyreállításához lássunk hozzá. Tudtam, hogy nincsenek meg azok az összegek, amelyek felépítéséhez, a szobrászati munkálataihoz stb. szükségesek, de csináljunk egy teljes állagmegóvást, nehogy összeomoljon, ami megmaradt belőle. Ugyanekkor említettem Béreinek, hogy szeretném másik helyre tenni József Attila szobrát. Bérei azt kérdezte, hogy mért akarom ezt. Mondom, azért, mert végeredményben mért ne itt álljon az a szobor. Azt mondja, hát, miért? Angyalföld illik József Attilához, az egy proletár negyed. Erre én azt válaszoltam, hogy proletár negyed, de miért gondolja Bérei elvtárs, hogy a Belváros az nem tartozik a proletárdiktatúra területei közé? A környező kerületekben különböző politikai szituációk vannak? Bérei nevetett ezen az érven. Azt mondta, nézze, mint érv ez nagyon jó, de mint pénz, nagyon sok. Én ma is sajnálom, mert a szobrot nagyon könnyen át lehetett volna vinni. Aztán olyan esetek is voltak, hogy egy telefont kaptam, hogy haladéktalanul vitessem el Lechner Ödön

35 szobrát, a Japán kávéház mellől, a Liszt Ferenc térről. Megkérdez-