Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

III. Dokumentumok és visszaemlékezések - Részletek Goda Gábor visszaemlékezéseiből

bad ezt mondanom, de hiszen annyi helyről láttam ezt az egész szörnyűséget, amit sose fogok elfelejteni, és nem is akarok elfelejteni, de megkínoz így utólag is, ennyi év után, hogy mi az a háború. Ez valami borzalmas. Fiatal, erős, szép szál legények ott fekszenek a földben, ez leírhatatlan dolog! En akkor elkezdtem szédülni és rosszul lettem. A városparancsnok azonnal elővett egy üveg vodkát a hátsó zsebéből, odaadta nekem és azt mondta, hogy most igyam meg az egészet. Megittam végig az egészet, úgy, hogy kicsit elbódultam tőle és magamhoz tértem. Akkor láttam, hogy Steinmetz mérnök, Steinmetz kapitány apja lent állt a sírgödörben, mert megjelölték, hogy a fiának melyik foga volt sérült, plombált, melyik oldalon, és így tovább, ami abszolút ismertető jel volt. Az édesapja ezt megkereste, megkereste a fiát. Ez önmagában olyan megrendítő nagy jelenet volt, ha szabad ezt a rossz szót itt használni, hogy az apa keresi a fiát, és holtan megtalálja. Nem sírt, nem jajveszékelt, semmiféle érzelmi áruló jel nem volt rajta. Kemény kis öreg volt, akiben volt valami büszkeség is, hogy ez az ő fia, aki ezt a hallatlan bátor, elszánt tettet vállalta és ilyen tragikus halált halt, annak rendje-módja szerint és világnézete szerint, amelyet egy család vallott. Akkor aztán betették egy koporsóba. Elvitték a készülő emlékműhöz, és ott katonai szertartás mellett elhelyezték a sírgödörbe Steinmetz kapitány földi maradványait. Az egész társaságon éreztem, hogy valami szörnyű megdöbbenés lett úrrá. Még azokon a kemény szovjet embereken is, akiken látszott, hogy nem szalonokban nőttek fel, hanem nagyon kemény fickók, és termetre szálas, hatalmas legények voltak. Ezek csak álltak szótlanul és megdöbbenve. A városparancsnok fogta a kabátját és levette. Annak ellenére, hogy akkor decemberben voltunk, és nem szokott ilyen hideg lenni, most mínusz 16 fok volt a hőmérséklet, de őt ez egyáltalában nem érdekelte. Ö nem fázott, hanem levetette azt a hatalmas nagy katonakabátot, és rámterítette. Olyan súlya volt, hogy majd összeestem alatta. De nagyon jólesett, mert reszkettem a hidegtől. A vodkát már kiszívta a hideg belőlem. Nem tudom, hogy Magyarországon van-e még valaki, aki ennek pontos tanúja volt. En azt hiszem, nincs. Akkor újra visszamentünk arra a helyre, ahol a tragédia történt. A viszafele való úton jobbkézre egy pillanatra megálltunk, és ott elmondták a következőt : hogy büfé volt készítve, amelyben a németek szendvicsekkel és itallal várták a parlamenter küldöttséget. Mert hiszen Steinmetz nem egyedül ment, hanem Kunyecov őrmesterrel. Amikor odaért, nagyon udvariasak voltak, meghallgatták a feltételeket, amelyek szabad elvonulást biztosítottak a németek számára. Tehát nem voltak elfogadhatatlan föltételek, meg is állapodtak benne. Kezet fogtak, és koccintottak arra, hogy nem lövik tovább Budapestet a Szovjetunió részéről, ők pedig elvonulnak. Beszálltak a dzsippbe, és ezen a részen, ahol most a szobor áll, mentek vissza a parancsnoksági községbe. Mehettek körülbelül 100 métert. Mindez pontosan le van írva, és pontosan meg van rajzolva ennek az egésznek a térképe. A németek tüzet nyitottak és hátulról lelőtték őket. Lényegében ugyanez történt a másik oldalon Osztyapenkó kapitánnyal. No, én aztán összeszedtem néhány kőfaragó mestert, mégpedig kiválasztottam a legjobbakat, összeszedtük a legszebb anyagokat, és megépítettük azt a nagy platót, amely most is áll, a szoborra pedig kiírtunk egy gyorspályázatot. Villámgyorsan mentek ezek a dolgok. Néhány nap múlva már hozták a névsort, hogy kik vesznek részt, ezt én nem tudom, talán valami okmányból ez is kiderül, hogy kiket kértek föl. Egyet tudok biztosan, hogy szerepelt benne Kerényi, akit én egy kiváló szobrásznak tartok, aztán szerepelt benne Kisfaludi Stróbl Zsigmond, és szerepelt benne Mikus Sándor.

25 Majd egy nagyon gyors zsűrizést tartottunk, és egyértelműen Mikus szobra mellett foglaltunk állást. A zsűrizésben a magyar szobrászat és képzőművészet abszolút illusztris képviselői vettek részt. Ezeket az ügyosztály hívta meg. Mi rendszerint egy bizottsággal dolgoztunk. A könyvemben^ Szelid zsoltárok című könyvemben, benne van ez a névsor. Hogy kik voltak a bizottságnak a tagjai? Abban az ország legkomolyabb mesterei vettek részt. Pátzay Páltól