Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

III. Dokumentumok és visszaemlékezések - Gáspár Ferenc — Szabó Klára: Adalékok a főváros lakóinak 1955. évi közhangulatáról

III. DOKUMENTUMOK ÉS VISSZAEMLÉKEZÉSEK Gáspár Ferenc-Szabó Klára ADALÉKOK A FŐVÁROS LAKÓINAK 1955. ÉVI KÖZHANGULATÁRÓL Bevezető „Háromhetes szünet után ismét elkészítettük hangulatjelentésünket, azonban felmerül bennünk a gondolat, hogy vajon szükség van-e egyáltalában ezekre a hangulatjelentésekre. Ugy hisszük, jogosan vetjük fel ezt a kérdést, mert ezalatt az idő alatt nem hiányzott egy :

"•. n elvtársnak sem a jelentés, azok közül az elvtársak közül, akiknek eddig rendszeresen küldtük. A felesleges munka érzete nem hat buzdítólag." - írta rezignáltán az 1953. dec. 3-i jelentés készítője. Nos, bizonyos, túlzott azt feltételeznünk, miszerint az illetékesek a jelentéseket csak elolvasták és eltették, elzárva jól egy szekrénybe vagy fiókba, valódi funkciójuk meghatározásához azonban a jelenleginél szélesebb körű, alaposabb forrás-feltáró munkára lenne szükség. Am ha arról keveset tudunk is, hogy befolyásoltak-e, s ha igen mennyire bizonyos szinten döntéseket, azt bizonnyal állíthatjuk: ezek a hangulatjelentések a mindennapok fényeihez, eseményeihez kapcsolódó lakossági hangulatok, vélemények és állásfoglalások megfogalmazásával a budapestiek 1955. évi közhangulatának kivételesen gazdag forrásai. A jelentéseket a Budapesti Városi Tanács V. B. Titkárságának Sajtó, Propaganda és Információs Csoportjának vezetője írta hetenként 4-8 gépelt oldal terjedelemben a huszonkét kerületből beérkezett jelentések alapján. A kerületi tanácsok először 1952. dec. 10. után küldték meg a fővárosnak az általuk korábban is rendszeresen elkészített jelentés egy példányát, amelynek összegzésére dec. 15-én került sor. Az ezek után, 1953. és 1956. I. féléve között született hangulatjelentéseket levéltárunk csaknem hiánytalanul őrzi. A „szigorúan bizalmas" anyag valójában az MDP Budapesti Pártbizottságának tájékoztatását célozta, s bár tartalmuk szorosan kapcsolódott az érvényesülő várospolitikához is, ezen tájékoztatást a város vezetéséért felelős V. B. és tanácstagok számára a vonatkozó utasítás sem 1952-ben, sem később nem tartotta szükségesnek. Mégis, valamelyes változásról is beszámolhatunk a hangulatjelentés megítélését illetően, amennyiben a három év alatt szélesedett a beavatottak, a tájékoztatásban részesülők köre, a kezdeti öt majd tizenhárom főről 1954. júliusában 29, s 1955. végére 34 főre. 1953-ban az MDP Budapesti Pártbizottsága, a V. B. elnöke és titkára, a pártszervezet titkára, valamint az Elnöki (adminisztratív) Csoport vezetője, 1955-ben az előzőek mellett az MT Titkársága, a V. B. elnökhelyettesei, illetőleg a szakigazgatási szervek vezetői kapták meg a jelentés egy példányát. Az ötvenes évek politikai intézményrendszerében érvényesülő vezetési módszer, a fővárosi tanács státusa, az ország és a város gazdasági nehézségei egyaránt tükröződnek már a hangulatjelentések utasítás szerinti szerkezeti tagolásában, e tagolások időbeli változásában is. Az önmagában is érdekes folyamat részletes bemutatása helyett csak jelzésként említjük meg, hogy az időszak egészén át kiemelt jelentőséggel foglalkozott a jelentés