Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Meggyesi László - Szekeres József: A Bosch gyár története 1945-1949

szetszerüen a Bosch gyárra, mint munkáltatóra — függetlenül annak tulajdonosi hovatartozásától — érvényesek voltak. 1948-ban a szakszervezetek már az Iparügyi Minisztériummal kötöttek kollektív szerződéseket. Bár közvetlenül a fordulat éve után a bérrendszerben komoly változás nem következett be, egy kérdésben lényeges előrehaladás történt. Az új kollektív szerződések bér- és munkaügyi vonatkozásban megszüntették az üzemek széttagoltságát azáltal, hogy a szakmai szakszervezetek által kötöct szerződések szerinti különbségeket kiküszöbölték. Az államosításokat követően az üzemek egységes állami vezetés alá kerültek, egy-egy üzem valamennyi dolgozója az üzem jellege szerinti szakszervezethez került. Lehetővé vált a vállalatokon belüli munkaügyi és bérkérédsek egységesítése. 1948-ban a reálbérek elérték a háború előtti színvonalat, s a szociális juttatások rendszerének kiépítésével emelkedett a dolgozók jövedelme. Már ekkor is megfigyelhetők voltak káros jelenségek, amelyek a munkanormák központi előírásainak rendszeréből fakadtak. Nyilvánvaló volt ui., hogy az egyes vállalatok eltérő műszaki fejlettségi színvonala nem teszi lehetővé az egyes munkavműveletek valamennyi gyárra érvényes azonos idő- és anyagráfordítási előírását, szabályozását. Ennek következtében egyes területeken a normák lazáknak bizonyultak, másutt feszültség jelentkezett. Szükségessé vált a normák permanens rendezése, aminek következtében a termelés menete minduntalan fennakadt. A normarendezések miatt az egyes gyárakban többhónapos feszült helyzet alakult ki, a teljesítmények komoly mértékben visszaestek. 1949 első hónapjaiban új kollektív szerződéseket Jelentettek meg". Ezeket a megállapodásokat nem az elsorvasztott munkavállalói érdekképviseleti szervek létesítették a döntően szocialista állami munkáltató szervekkel, hanem az állami tulajdonosi és felügyeleti szervek mintegy „előirányozták" a munkavállalóknak. A szerződésben biztosított jogok és juttatások köre már lényegesen összeszűkült. Kitűnt ui., hogy a különböző tehertételek elviselésére kötelezett magyar népgazdaság nem bírja el az összes, a korábban a tőkésektől harcok árán megszerzett jogok és juttatások terheit. Kimaradt az új szerződésből a szerzett jogok legtöbbje, megszűntek a természetbeni juttatások. Az új kollektív szerződések mindenekelőtt azt rögzítették, hogy mit kell a dolgozóknak a bérért elvégezni. A lelkiismeretes munkán túl részt kellett venniük a munkaversenyben, hozzá kellett járulniuk a termelés költségeinek csökkentéséhez jelzési kötelezettségük allt fenn a munkanormák elavulása tekintetében. A szigorú előíársok indoklásaképpen a szerződ !

~ megfogalmazói hangsúlyozták, hogy ez az első olyan megállapodás, amelyet ? hatalomra került munkásosztály saját magával köt, nem pedig a tőkésekkel. Az új szerződés árnyoldalait és a normaszigorítást a jobb termelés útján megvalósítható árleszállítások lehetőségével igyekeztek ellensúlyozni. Mindenesetre a havi 600-620,-- Ft-os Bosch gyári át lagkeresetek (1949) nem járultak hozzá a termelési kedv fellendítéséhez, de lehetőv.^ tették az üzem újjáépítésén és fejlesztésén túl a beruházott ! - éhez viszonyított igen magas nyereséghányad kitermelését. A Bosch gyár kis létszámú dolgozó gárdája politikai szempontból több csoportra oszlott. Közvetlenül 1945 után az 1920-as évekből szakszervezeti tapasztalatokkal és hagyományokkal rendelkező régi szakmunkások jutottak döntő befolyáshoz. Az ő elképzeléseiket tükrözte a ,3osch munkások szövetkezete" célkitűzése, amely azonban, mint említettük hamarosan elvesztette realitását. Ezt követően — a koalíciós időknek megfelelően - a kommunista és a kisgazda pártok is képviselhették magukat a gyárban. Az üzem műszaki könyvtára, amely klubszerűén működött, valamennyi párt lapját előfizette s a cikkek nyomán élénk, heves viták fejlődtek ki. Az Üzemi Bizottság súlya, befolyása fokozatosan visszaesett. Tevékenységével főként a vállaltvezetés támogatására és a dolgozó gárda közvetlen érdekei védelmére szorítkozott. Később a szociális ellátottsági szint megőrzését s lehető bővítését szorgalmazták. 1947 nyarán — magánházakban bérelt lakrészek útján — lehetővé tették a családos válla-