Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Meggyesi László - Szekeres József: A Bosch gyár története 1945-1949

tási ágazatot a vállalat - főleg az 1947. évi nagyobb veszteségek miatt — már nem folytatta. Kétségtelen, hogy ez évben még a javító tevékenység határozta meg a vállalat jellegét. A saját gyártás beindítása, s az elkészült termékek vizsgálata, a javítási tevékenység eredményességének kötelező kipróbálása, majd a kooperációból beérkező termékek átvétel előtti ellenőrzése a vállalat tudományos-műszaki színvonalának erősítéséhez, fejlesztéséhez vezetett. A műszaki feladatok megoldásához felkészütségre, jól használható vállalati műszaki rajz- és adattárra volt szükség. Az autóvillamossági területen elért újabb eredményeket a Bosch kapcsolatok révén lehetett leginkább megismerni. A műszakiszakmai színvonal megtartása és továbbvitele terén kifejtett erőfeszítések révén a vállalat megőrizte domináló pozícióját hazánkban az autóvillamossági és Diesel-szakkérdésekben. A műszaki-tudományos szint megőrzése és az e területen lehetséges előrehaladás folyamatának fenntartása azokban az években, amikor a gazdasági társadalmi változások nyomán nem egy igen fontos ipari ágazatban visszaesés következett be, mindenképpen kiemelendő eredménynek számított. Az értékesítési-árusítási tevékenység (az összbevételek 35%-a) részben az importált, részben a javított autóvillamossági cikkekkel folyt, nem kevés haszonnal, amit az adott gazdasági feltételek tettek lehetővé. Nyilván, ha egy egyébként rendbehozott járműből csupán egy kis elektromos tartozék hiányzott az üzemképességhez, akkor az eladó maga szabhatta meg saját hasznát. Minden szabályozó vagy korlátozó rendelkezés hiányzott, az ár kialakulását a kereslet-kínálat viszonya határozta meg. A vállalat vásárlói elsősorban az állami kezelésbe vont vagy közületi tulajdonban levő nagyválalaltok közül kerültek ki. A teljes eredmény — 6.5 mFt — mintegy 10%-át az Ikart, a háborús jóvátételt bonyolító vállalat vásárlásai adták. A Mávag 4.2%-kal, a Láng gyár 2.1%-kal, az autóbuszgyár, feltehetőleg az Uhri Testvérek gyára, a későbbi Ikarus 1.1%-kal, a Maori, a magyar-amerikai olajtermelő vállalat 1%-kal szerepelt a vevők jegyzékén. Nagyobb vásárlásokat végzett a főváros akkor még egységes közlekedési vállalata a BSZKRT, autóbusz üzeme részére. A nagy vásárlók mellett számtalan egyéb vállalat és egyéni megrendelő kereste fel a gyárat. A megnövekedett termelés pénzügyi finanszírozására (forgótőke) a gyár a Magyarországi Szovjet Gépipari Vállalatok Központjától 220 000 Ft-ot, majd a Kereskedelmi Iparbanktól további 250 000 Ft-ot vett fel rövidlejáratú kölcsönök formájában. A vállalat pénzügyi helyzete kedvezően alakult, a nyereség megközelítette a félmillió forintot.

16 A vállalat 1947-ben éves átlagban 181 alkalmazottat foglalkoztatott. Közülük 123 volt munkás, 6 mérnök és technikus, 36 kereskedelmi-pénzügyi hivatalnok, 11 a tanulók száma. Év közben a létszám alig változott: a legkisebb 169, a legnagyobb 194 fő volt. Az alkalmazottak többsége órabérben dolgozott, vagy havi fizetésben részesült. Akkordmunka, vagyis teljesítmény szerinti bérezés egyedül a jól szervezett akkumulátor gyártó részlegben volt. A többi műhelyben sem a feltételek nem voltak adottak, sem, amint egy jelentés megemlíti, „nyugodt körülmények" nem voltak. Ez a megállapítás, ismerve az országban a tőkés gazdasági rendszer megdöntéséért folyó harc éppen 1947-ben kiéleződött, befejező szakaszát, nem tekinthető formálisnak vagy indokolatlannak. Az 1947. évi ügyvezetői jelentés szerint „A szorosan vett üzletvitelen kívül a legnagyobb gondot alkalmazottaink szociális kérdéseire fordítottuk." A vállalat fizette a társadalombiztosítás rendeletileg meghatározott hányadát „a családi pótlékot, a béradót, a közmunka váltságot, a fizetett szabadságot s más, munkásjóléti kiadásokat." Az 1947ben kifizetett 785 000 Ft munkabéren kívül 370 500 Ft-ot, azaz a kifizetett bérhez képest 47,2%-ot tett ki a bérek vonzatát kitevő egyéb bérjellegű vállalati kiadás összege. A tisztviselők esetében a 401 000 Ft bérhez képest a bérjellegű vállalati teher 42,5%-ot, azaz 168 500 Ft-ot tett ki. A munkások segélyezését (szülés, halál, házasság és betegség esetére) szolgálta a gyáralapító Bosch Róbert által kezdeményezett, s ekkor még a budapesti fiókgyárban is funkcionáló „önkéntes" munkásjóléti alap. A segélyezési keret kép-