Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Takáts Rózsa: A fővárosi utcanévadás elveinek és gyakorlatának alakulása napjainkig

Az 1873-ban 618 utcanévből álló budapesti utcanévállomány az FKT által koordinált városrendezési tevékenység, a betelepülések, külterületek beépülése folytán az 1900-as évre 1060-ra nőtt.

40 A még elnevezésre váró utcák nagy száma szintén tükrözi ezt a lázas építkezési ütemet. Névtelen utca a fővárosban az 1900-as évről készült statisztikai évkönyv szerint 1110 volt 41 Az így megszaporodott utcaelnevezési ügyek, valamint a korábbi gyakorlat felülvizsgálata tette szükségessé az elvek újabb rögzítését 1902-ben, melyben már szerepet kaptak a védettség kérdései is.

42 A régi, jóhangzású utcaneveket meg nem váltóztathatónak minősítették, s először mondták ki, hogy élő személyekről elnevezés csak kivételesen történhet, s ehhez is a tanácsülés kétharmados szavazati többsége szükséges. A személynevek vonatkozásában rögzítették, hogy a felmerült névjavaslatok rendszerint csak névtelen utcára vagy térre alkalmazhatók, s a nehezen kiejthető szavakat mellőzni kell. A jó hangzás és a nehéz kiejthetőség kritériuma továbbra is relatív, személyes megítélés kérdésévé tette a meglevő utcanevek megszüntetését, vagy megváltoztatását. Az utcanevek konkrét védettsége csak félévszázaddal később zárta ki e lehetőséget. 1918. október 1-én Krúdy Gyula hót kérik fel az utcanévbizottságban való részvételre. Mire az első gyakorlati lépésre sor kerül, már a Magyar Tanácsköztársaság távolíthatja el a háborús és a Habsburgokra emlékeztető neveket.

43 Az elvekben újabb módosulás 1928-ban történt. Az utcaelnevezési bizottságot újból felállították, s a névtelen utcák elnevezése az alábbiak szerint történt:

44 Az FKT Mérnöki Osztálya minden névtelen utcához három nevet javasolt. Az elnökség ezek közül választott, vagy mind a hármat elvetve újabb névvel az utcanévbizottságnak küldte át. A bizottság vagy elfogadta ezt, vagy új nevet javasolt. A végső döntés a tanácsülésen történt. 1931-ben felmerült a gondolat, hogy az utcanévbizottság egészítse ki magát történettudósokkal, kultúrhistorikusokkal, írókkal és művészekkel, s a főváros erre alkalmas tisztségviselőivel, hogy e nagyfontosságú és sokoldalú téma mindenféle szemszögből megvitatható legyen.

45 A politikai változásokat legérzékenyebben követő személynévi utcanevek túlsúlya (melyek mint láttuk az 1867 utáni változtatásokkal teremtődtek) ráterelte a figyelmet a helytörténeti vonatkozású hagyományos nevekre, s így a hévadásban ez a szempont került első helyre. Ugyancsak kiemelt elvként, a revizionizmus jegyében, a földrajzi nevek között megkülönböztetett elsőbbséget kaptak az elszakított országrészek helynevei. Mint Gallina Frigyes 1931-ben írta: „... e neveket az utódállamok úgyis megszüntették, .. .addig is míg visszakapják régi nevüket, helyes, hogy mi megörökítsük."

46 A személyekről történő elnevezésekben előrelépésként kimondták, hogy a titkos szavazást fenntartva közterületet a személyek életében nem, s haláluk után is csak 10 évvel lehet elnevezni." A gyakorlatban számos esetben eltértek ettől, főként az ekkor, s azóta is legtöbb változást szenvedő főútvonalak és terek esetében (Mussolini, Gömbös, Horthy stb.). Legnagyobb pozitívuma az 1928-as elveknek, hogy a korábbi gyakorlat felülvizsgálata, s egyben kritikájaként is kimondták „a megszűnt régebbi értékes elnevezések fokozatosan visszaállítandók." Az FKT nem alkalmazta következetesen a fenti elveket. Folytatódott a régi utcanevek megszüntetése. A személyekről történő elnevezéseknél sem tartották be a fenti korlátozó rendelkezést, s egyre-másra nevezték el az utcákat a lakosság által nem ismertjelentéktelen, vagy erre érdemtelen személyekről, — s különösen a háború éveiben — élő politikusokról. A tanács ezirányú munkáját sűrűn érte bírálat a napi sajtó és a folyóiratok hasábjain: kifogásolták az állandó változásokat, a hagyományok mellőzését. Bírálták az értelmetlen, rosszhangzású, elnevezésekre alkalmatlan megjelöléseket. A II. világháború alatt az FKT elvileg kimondta, hogy utcanéwáltoztatást mindaddig nem fog engedélyezni, amíg a háború tart, mivel a változások a katonai behívók kézbesíté-