Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Kresalek Gábor: Humor és politikum. A Ludas Matyi 1948-as és 1953-as évfolyamainak elemzése

cének aposztrofálja. A karikatúra mindenesetre játékos, a vezetőkkel való emberi kontaktust jelez. A következő fokozatban az eszményített hősök még mindig emberként teszik a dolgukat. Az ilyen típusú karikatúrákban váltakozik a pajtáskodás, a hős teremtés és a Hősök terei tömeg felett álló, már-már a karizmatikus vezető létét sugalmazó ábrázolás. Lássunk néhány példát. A vezetőség tagjai kenyeret sütnek a dolgozóknak, a reakciósok, illetve az ellenzéki pártok vezetői azon törik a fejüket, mi rosszat lehet a jó új kenyérről mondani. (48. 30. sz. címlap.) Később ünnepélyt tartanak a természet lágy ölén; folyik a sör, táncolnak, a harkályok pedig lekopogják, hogy sikerrel zárult a hároméves terv első esztendeje. ('48. 32. sz. címlap). Az ünnepség zártkörű, az MDP tagokon kívül csak Veres P., Ortutay, Dobi és Dinnyés a résztvevők. A volt SZDP-t egyedül Marosán képviseli. Vezetőkön kívül, akárcsak a kenyérsütéskor, az ország népe még ünneplőként sincs jelen. A harkályokkal viszont feltűnik egy motívum, mely hasonlóan a karizmához, 53-ban bomlik ki; vagyis a párt, a pártfeladatok és a természet egysége. Még az egyszerű állatok is velünk vannak, nekünk drukkolnak - szól a sugallat. 53-ban az állatok már egyenesen számon kérik az embereken azok mulasztásait. A karizmatikus vezetővé válás útját kövezik ki az olyan Gerőre vonatkozó rajzok, amelyeken Gerőt egyszerre két példányban látjuk minisztériuma előtt. A karikatúra azt jelzi; Gerő olyan sokat dolgozik, hogy néha saját magával találkozik, amikor hazaindul a munkából, hiszen ugyanakkor már meg is érkezik, hogy feladatát teljesítse. Amikor az ország lakossága is látható, olyan jellegű viccekkel találkozunk, mint a '48. '49. sz. 7. oldalán, ahol ,,Rákosi beszél, az egész ország hallgatja". Az ország térképének közepén kb. Bp. helyén, áll Rákosi mikrofonja előtt. Körülötte bizakodó arccal rádiókészülékek előtt ülve katonák, parasztok, munkás és értelmiségi családok. A nyugati és déli országhatár mentén izzadva és remegve az ellenzék képviselői: Schlachta, Barankovics, Balogh páter, befogott fülű kulák, homlokán vizes borogatással Mindszenty. Frakkos, cilinderes burzsujkülsejű alakok vadul csomagolnak. Ennél a karikatúránál visszaértünk kiindulópontunkhoz, a Hősök terei ünnepléshez. Rákosi a rajz szerint megtestesíti a „mátyási" erényeket. Nyugalmat, jókedvet teremtő híreket közöl a jókkal, félelmet kelt a gonoszokban. A rajz láttán elmondhatjuk, nemcsak jóságos, de szigorú és igazságos is. Nem vitás, fölöttünk áll. Olyannyha, hogy vicclapban szerepelnie már nem is helyénvaló. 48-ban nem is szerepe] többször.

7 1953-ban pedig egyáltalán nem szerepel a lapban. Ennek oka nem a júniusi fordulat, hiszen egyrészt, mint a bevezetőben láttuk, politikai súlya a tömegek szemében nem csökkent, másrészt beszédeinek illusztrációi többször is helyet kapnak az évfolyam példányaiban. Ö maga azonban nem látható, még az olyan vicc nélküli karikatúrák, rajzok csoportjában sem, amelyek pl. Sztálin születésnapjáról 1948-ban, haláláról 1953-ban, a választásokról 53-ban, a hadifoglyok hazakerüléséről 1948-ban szólnak. Ezek a grafikák egy külön típust képviselnek a vicc, a humor szándéka nélkül készültek, és elég nehéz megérteni milyen alapon kerültek egy szatirikus hetilapba. Tegyünk pontot első témakörünk első résztémájára. Ez a „Ludas" SZDP-hez való viszonya. A jún. 12-i címlap után még egy, a 48. 25. szám címlapja foglalkozik a kérdéssel. A „Helyzetkép az egyesülés után" c. karikatúrán az egyik kezében kalapácsot tart a szocreál jellegű munkásfigura, másik kezében tőkés külsejű reakciósokat emel fel, nézeget. „Parancsolnak még valamit az urak?"... - kérdezi. A jún. 12-i számban törpeként bemutatott dolgozóknak itt egy hérosszá növesztett egyede áll előttünk. Ez a kép ugyanolyan életidegen, mint a karizmatikus vezetőé. Előképe az 53-as évfolyamban lépten-nyomon felbukkanó, termelési versenyekben 200-300%-ot teljesítő munkásoknak. Ne úgy tekintsünk tehát erre a címlap figurára, mint az előző számban lekicsinyelt dolgozók rehabilitálójára, hanem úgy, mint a későbbiekben kiteljesedő voluntarizmus manipulációs eszközére. A 25. szám címlapja lezárja első témánkat. Az SZDP-ről több szó nem esik. Volt