Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)
II. Tanulmányok - Kresalek Gábor: Humor és politikum. A Ludas Matyi 1948-as és 1953-as évfolyamainak elemzése
Ezek után szóljunk néhány szót a témaválasztásról. A sajtót, és benne természetesen a szatirikus hetilapokat, olyan médiumnak tartjuk, melynek elemzésekor az élet apró dolgai kerülhetnek a felszínre, melyek alapvetően meghatározzák, mert leképezik, egy kor hangulatát, életmódját, életminőségi elveit és stratégiáit. Ezek a szaktörténészi kutatásokból többnyhe rekonstruálhatatlanok. Ugy véljük, egy ilyen elemzés adalékokat szolgáltathat egy adott időszak alaposabb megismeréséhez és megértéséhez. Választásunk azért esett a Ludas Matyira, mert egy szatirikus hetilap a napi élet szélesebb területeit öleli fel, mint egy más jellegű sajtótermék. Választásunkat tovább erősítette, hogy amennyiben elemzésünk során az ötvenes évek vizehe is át akartunk hajózni, egyedül a Ludas az a szatirikus lap, mely még ebben az időszakban is megtalálható. Kíváncsiak voltunk továbbá arra, hogy egy nyilvánvalóan egyetlen párt hányítását követő orgánum, milyen módon tálalja az eseményeket, merre orientál, hogyan manipulál. Hogyan nyilatkozik meg a koalíciós időkben, harcban a hatalomért, a kivívott hatalom kezdetén, és hogyan a hatalom birtokában, az első nyilvánvaló kudarcok után, egy lehetséges új politikai fordulat hajnalán. Ludas Matyi 1948 és 1953 A két évfolyam gyökeresen eltér egymástól. Bár, mint jeleztük, a két vizsgált év anyaga bizonyos szempontból hasonlít egymásra, a felmerülő kérdések és az ezekre adott válaszok merőben mások, (lásd: a politikai élet és ennek következtében az életmód, a közhangulat változásait.) Mindkét év egyszerre lezárása egy-egy folyamatnak és kezdete egy újnak, mégis van egy döntő, mindkét évre és a hozzájuk kapcsolódó tendenciákra egyaránt érvényes különbség. Ez pedig a proletárdiktatúra megítélése, a hozzá való viszony megváltozása. 1948-ra a hatalom kérdése — és ebből a szempontból helyes az először Rákosi által megfogalmazott „fordulat éve" kitétel —, eldőlt. A koalíció egész évben működik, léte mégis csupán formalitás. A két munkáspárt egyesülése után ugyan még egy évnek kell eltelnie az 1949. május 15-i országgyűlési választásokig, melyek az MDP végső sikerét és a koalíciós és radikális polgári ellenzéki pártok politikai pályafutásának végét hozzák. 4 1953^:a a proletárdiktatúra már megvalósult, Magyarország államrendje népköztársaság lett, a szocializmus építése folyt. A júniusi fordulat tehát bármennyire is lezárt egy fejlődési szakaszt, mikor új utakat nyitott, nem a közelmúlt politikájával számolt le, hanem csupán módosított azon. Ez az a különbség, mely legmarkánsabban jelentkezik a Ludas Matyi két évfolyamának lapjain is. Amennyhe expanzív volt a kommunista párt politikája, ugyanolyan kérlelhetetlen robusztus, kemény, érces hangú a vicclapja. A szerkesztői éberség, az alkotói figyelem mindkét évben a hibák, visszaélések elkövetői ellen fordult. A lap folyamatosan támadott, össztüzet zúdított a politikai ellenfelekre, a gazdasági hibákra és elkövetőikre, a mindennapok apró visszásságaha és embereire. A támadások rendkívül agrsszívek számos esetben, — nemcsak politikusok kipellengérezésekor, — névreszólóak, inszinuálók. Ezen alaptendenciák mindkét évben azonosak. Különbözik azonban a belpolitikai helyzet, ily módon az ütniakarás, mozgósítás, a figyelemelterelés mindkét évben más és más célpontot keres és talál. 1948-ban még színesebb, a politikai közélet, jelen vannak más pártok tagjai, reakciósok. Potens ellenfél a katolikus egyház, a szabotázsperek elítélt gazdasági vezetői, kulákok stb. Ebben az évben még nincs szükség önkritikára. Egyelőre elég a más portája előtt söpörni. Ennek megfelelően a hangnem, ha a kommunista vezetőkről van szó, misztifikáló, hőst teremtő. A körön kívüliekkel szemben, ha hányzatossága világos is, inkább polemizáló. Ebből következően az olvasót bizonyos fokig partnernak tekinti. Nem hagy ugyan kétséget afelől, merre akarja orientálni, de annyi felnőttséget feltételez róla, hogy utalásokból, jelekből megérti az alkotói szándékot. 1948-ban az erősen