Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Breinich Gábor: Harrer Ferenc helye és szerepe a Hazafias Népfrontban 1954-1958

őszéről szóló visszaemlékezésével szerepel. A lap elején az elhunyt Nagy Lajostól búcsúzik Barabás Tibor. A „kávéházi írónak" titulált Nagy Lajostól, akinek „írásaitól megtagadták a figyelmet, a méltánylást és az elismerést. És több volt, mint hiba, kizárólag új életünk ábrázolását kívánni az önéletrajzában oly maradandót és emlékezetest teremtő nagy írótól. A tárgy dogmája és fétise elfedte előlünk az eszmét, amelyért oly sokat és nagyot alkotott."

7 A közölt versek majd mindegyike önmagában is érdekes. Csokorra valót összekapcsol azonban egy fontos közös elem: a reményvesztettség, az illúziók, a hit elillanásának élménye, rezignáltabb vagy indulatosabb formában, a lemondó kétségbeeséstől a csakazértis dacig. Ilyen jelenségek súlyát növeli, ha egyben olyan hó újrajelentkezése, mint Kassák Lajosé. Még inkább, ha a vers olyan emberekről és szenvedélyekről szól, amelyek eddig nemigen 'léteztek': a leromló külvárosok elesett páriáiról. Ök azok, akik még mindig csak hiszik

, hogy a „nagy kapu egyszer majd kitárul, /mi zárva volt előttünk egy bús életen át/ apáink és öregapáink előtt is,..." Céljuk nem hatalom, „nem kérjük, hogy szálljon le hozzánk az angyal,/ jódarab hús és pint karcos bor az álmunk". Ök azok, akiket a 'történelmi fősodor' nem érintett: „Csak ennyi kérünk és morzsája se hull ránk,/ testünket az éhség, lelkünket a gond öli/ de nem hunyászkodunk meg és nem alkuszunk,/ a munkát és a rendet szívből utáljuk."

8 („Ezer év" c. nagy vihart kavart riportjában - később drámájában — Karinthy Ferenc szólt ugyanebben az időben ugyanerről az elhallgatott és elfelejtett rétegről.

9

) Általánosabb gondok felett tart elkeseredett szemlét Nagy Lajos emlékének ajánlott versében Jankovich Ferenc: „Mi csak törekszünk itt... S az ósdi föld/ oly vér s gyász keservekben szül csodát j (s még úgy is csak álmainkban) hogy megölt/ szentektől boldogok az ostobák.//... S vigasztalásunk csak a csillagok/ szép jelei: hogy öt-e vagy hat ág?/ Rossz helyen élünk! Butára ragyog/ bennünket a szorongató világ."

10 Irodalmi viták mögé fojtott szenvedélyek Takács Imre versében: „S hagyjátok, hogy a porban/ vagy itt a verssorokban/ turkáljak, mint a kis srác/ kezem még így is tisztább// mosottabb azokénál/ akik csak ülnek némán/ vagy kik a költőt mindig/ öncsonkításra intik//"

11 És kommentárra sem szorul Sipos Gyula kurucos-keserű lobogása: „Ne búsulj, pajtás!/ Büszkeségünk már az alázat./ Díszeleghetnek a mű-atlaszok/ mégis az oszlop tartja a házat.// Ne búsulj, pajtás!/ Aki minket az út szélire vet/sehova se jut/ mert mi vagyunk a kocsikerekek.// Ne búsulj, pajtás!/ Mi lehetünk csak: ország, hatalom./ Nálunk nélkül nincs itt magyarság/ nincs forradalom."

12 „Elfelejtett", elfojtott emberi-társadalmi tragédiák sora szólal meg a folyóhatban: a német kitelepítésé (Cseres Tibor: Rika visszatér c. novellája), a hadifogságé „47 őszén, Kiev szélein (Jobbágy Károly: Sevcsenko földjén c. verse) és Márkus István Tiszanánáról szóló szociográfiájában a parasztságé, amely egyelőre csak a tanulmány hűvös mondatai közé szőtt paraszti vallomásokban szólal meg igazán.

13 Az hodalmi olvadás során megfigyelhető jelenségek egyik, ám talán legfontosabb jelenségcsoportját taglaltuk hosszabban 'pillanatfelvételünk' alapján. Hogy ezek nem csak az 1953 nyarától (vagy korábban) „lelkiismereti válságba" került írók-költők szubjektív érzéseiből eredtek, arra érdemes fölvillantani néhány tényt az ország ekkori életéből. A gazdasági, politikai és társadalmi élet olyan adalékait, amelyek a kulisszák mögé nem látók számára is félreérthetetlenül jelezték: valami megbomlott az évekig működő gépezetben. 1954 őszén a lakosságot a nyáron bejelentett ún. racionalizálás, az adminisztratív apparátusok tervezett leépítése, az átszervezések foglalkoztatták, melyek sokak számára meglevő pozícióik elvesztését jelentették. A fővárosban állandósultak a közellátás nehézségei (bár ezek nem voltak oly súlyosak, mint 1950—51-ben), súlyos problémává vált a lakáshiány. Az elkeseredett emberek több helyütt önkényesen lakásokat foglaltak el, s