Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Breinich Gábor: Harrer Ferenc helye és szerepe a Hazafias Népfrontban 1954-1958

1954. októberében Nagy Imre miniszterelnök az MDP Központi Vezetőségének ülésén az 1953. júniusi KV-határozat következetes érvényesítését célul tűző határozatot ért el. Ezzel úgy tűnt, hogy az új szakasz politikája megerősítést nyer, a pártvezetés elutasítja ama kísérleteket, amelyek különféle területeken gátolni igyekeztek ennek végrehajtását. Az irodalmi életben 1953 nyara óta tartó olvadási folyamat - elsősorban a szépirodalmi műveket tekintve — töretlennek tetszett, a vezetésben zajló vitákat az 1954 őszén kiéleződő ún. irodalmi viták érzékeltették. Az hodalmi viták menete természetesen nem közvetlenül tükrözte az MDP Központi Vezetőségében jelentkező elvi és taktikai ellentéteket - de közvetett módon kapcsolódott azokhoz, kifejezést adott nekik. Azok a legfontosabb hodalmi-politikai kérdések, amelyek azután 1955-ben előtérbe kerültek (irodalom pártossága, hói igazmondás, hói jelzések apárt számára az ország — főként a parasztság - helyzetéről, a perspektíva kérdései stb.) már e polémiákban jelentkeztek. Az ún. jobb- és baloldal terminológiája viszont még nem alakult ki teljesen tisztán. A „baloldali túlzások" az 1953. júniusi határozat által elítélt dogmatikus politika egyes jelenségeit jelentették. A Jobboldali elhajlás" eleinte eme eléggé egyértelműen minősített jelenségek túlzott kiszélesítését, 1955-ben egyáltalán az új szakasz képviseletét jelölte. E meglehetősen statikus kategóriák használatában sok bizonytalanság nyilvánult meg. összefüggött ez azokkal az általános elvi-elméleti fogyatékosságokkal, amely mindkét szembenálló álláspontot többé-kevésbé jellemezte ekkor. Ennek okait vizsgálni további kutatások feladata. Az októberi határozat után ezek a viták az új szakasz számbéli többségben levő hívei javára dőltek el.

2 Éppen ezért baljós szenzáció erejével hatott, hogy éppen az új szakasz sikereinek tetőfokán a Szabad Nép 1954. nov. 21-i hodalmi állásfoglalása támadást intézett az új szakaszt támogató írók ellen. Darvas József ,,A túllicitálásról" c. hasáról van szó, amelynek - ma már ismeretes - megjelenését bizonyos huzavona előzte meg. Jóllehet az hást a népművelési miniszter felsőbb pártutasítására készítette, már kézhatos formájában viták középpontjába került, az MDP Politikai Bizottságában és a Szabad Nép szerkesztőségében egyaránt.

3 Hogy a cikk megjelenését Nagy Imre ellenezte, s hogy a párt központi lapjának szerkesztő bizottságából többen a közlés ellen foglaltak állást, nem szivárgott ki szélesebb körbe. (A politikai nézeteltérések sajátos módon mégis érzékelhetővé váltak: az Irodalmi Újság dec. 11-i számában Aczél Tamás az októberi KV-határozatra hivatkozva említette a miniszter hasát az új szakasszal szembeni dogmatikus, „baloldali" ellenállás példájaként.) Darvas - éles szavakkal — kispolgári túlhcitálókként jellemezte az 1953 előtti hibákat bíráló írókat; ők azok, akik az új szakasz sikerét veszélyeztetik. Az hószövetségi és sajtóviták egyes résztvevőit ingatagsággal, gyávasággal, felelőtlenséggel vádolta, akiknél „kezd újra nagy hangot kapni a mindenre való tekintet nélküli őszinteség követelése: a kispolgári ösztönösség nézete." Véleménye szerint ,,... a legnagyobb baj, hogy káros türelem nyilvánul meg velük szemben." Minderre kézenfekvő a megoldás: ,,Ne engedjük, hogy egyes kritika címén destruáljanak... s a bírálat címén lejárassák a vezetők, sőt egyáltalán a vezetés tekintélyét, mert ez anarchiát szül."

4 Darvas egy fél évvel későbbi előadásában — melyre még visszatérünk — az állította, hogy „már jóval a (z 1955.) márciusi határozatok előtt felfigyeltünk a kulturális életben megerősödő jobboldali jelenségekre"

5

, saját cikkét pedig az ezek ellen vívott harc egyik fő állomásaként említette. A túlhcitálásról szóló hás valójában csak előjelezte a néhány hónappal későbbi lehűlést, és mindenesetre aktivizálta a „baloldal" híveit. Az országos politika újabb irányváltásáig az hodalmi élet hangulata kevéssé változott. A Nagy Imrefémjelezte politika híveinek hodalmi arculatát számos példával érzékeltethenénk. Választásunk az Új Hang c. folyóirat 1954. novemberi—decemberi kettős számára esett, két