Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Breinich Gábor: Harrer Ferenc helye és szerepe a Hazafias Népfrontban 1954-1958

és szoros irányítása alá helyezni e paraszti szervezeteket, kivonva a helyi szakigazgatási szervek felügyelete alól azokat,

32 azonban ez a bázisteremtő kísérlet, Nagy Imre és elvbarátai helyzetének meggyengülése miatt, már nem valósulhatott meg. Az átmenetileg kiéleződő nemzetközi helyzet, amely a szocialista országokat a védelmi képesség fokozására, a nehézipari termelés növelésére ösztönözte, Rákosi Mátyás és csoportja javára döntötte el a párt irányításáért dúló hatalmi harcot. Ennek következtében a Hazafias Népfront körül hamarosan megfagyott a levegő. A politikai fordulat után, de még annak nyilvános deklarálása előtt, 1955. január végén a Hazafias Népfront országos elnökségi ülésén három alapvető kérdést vetett fel Harrer Ferenc. Elsőként a népfront egységének kérdését, „... amely egység abban nyilatkozik meg, hogy a Magyar Dolgozók Pártjának vezetése alatt a kormányprogram megvalósítása mellett áll" hangsúlyozta, s szükségesnek tartotta megemlíteni, „hogy az MDP aktivitása ne a népfronton kívül, hanem a népfronton belül és ne a népfronttal szemben érvényesüljön". A második kérdésben a tanácsokkal szemben a népfrontnak nagyobb kezdeményezési és határozottabb kritikai szerepet javasolt juttatni. A harmadik kérdésben pedig a „fájdalmak", panaszok ügyében a következőt javasolta: „Valamilyen elvben megállapított enyhítési tendencia kellene, hogy érvényesüljön... Ha ebben bizonyos enyhülést tapasztalnának az emberek, ez kétségkívül nagyon nagy hatással volna. Egészen enyhe formában gondoltam ezt végrehaj tandónak" — tette hozzá óvatosan. A Harrer által elmondott problémákra Rákosi Mátyás adott választ. Először is lassításra intette a népfrontot, mert az elkövetett hibák „amelyekben nem volt hiány" — mondta, megnehezítik a népfront további fejlesztését. A népfront és a tanácsok viszonyában elutasította a népfront nagyobb beleszólási igényét, a párt és a HNF viszonyában pedig egyértelművé tette a párt vezető szerepét. A panaszokkal való foglalkozást illetően pedig közölte, hogy ez nem lehet központi kérdése a népfrontnak. „Nem is szeretném, ha a népfront panasziroda lenne." — jelentette ki, miután a felmerült problémákat részben anyagi okok miatt ítélte megoldhatatlanoknak a népfront részéről, részben pedig a dolgokat elbagatellizálva, helyenként demagóg fordulattal, méltatlankodva hárította el magától. Ebbeli igyekezetében például a nyugdíjasok helyzetéről beszélve még Ny. Sz. Hruscsovnak abból a beszédéből is kiragadott egy mondatot, amelyet az SZKP főtitkára a szűzföldekre induló fiatalok előtt tartott: „a fiataloknak el kell tartaniok az öregeket", s folytatva gondolatmenetét arról beszélt, hogy az idős embereket a gyermekeik is eltarthatnák, nem kell mindent az államtól várni. Továbbá óvta a népfrontot a teljesíthetetlen kívánságok összeállításának gyakorlatától, mert mint mondotta, a Hazafias Népfrontnak a meglevő lehetőségek megmozgatójává kell lennie. Hozzátette, hogy „Ezt alá kell húzni, mert még Harrer barátunk felszólalásában is volt félrecsúszás. Meg tudom érteni, hogy neki rágják a fülét a visszatelepülök és a nyugdíjasok. Ha azonban mi most nem állunk keményen a talpunkon félrecsúszna a népfront. ... Megmondom ez vonatkozik a pártra is."

33 — tette hozzá jelentőségteljesen. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének 1955. febr. 16-i határozata

34 a Hazafias Népfront működésének megítélését, a politikai fordulatot hivatalosan is egyértelművé tette, elítélve a népfront keretein belül megnyilvánult jobboldali tendenciákat. A Központi Vezetőség határozata nyomán, amit rövid időn belül a márciusi KV határozat is megerősített, joggal merült fel az igény Harrer Ferencben, hogy szükség volna politikai programot közzétenni, s így tenni egyértelművé a további célkitűzéseket. 1955. máj. 18-án a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségi ülésén, ahol bejelentették Nagy Imre, s a népfront főtitkári tisztét viselő veje, Jánosi Ferenc kiválását a mozgalomból, felvetette Harrer a kérdést: „Az elnökség kívánatosnak tartja-e, ... hogy most politikai tájékoztatást, — mondjuk ne nyilatkozatot, — adjon a népfront, megjelölve már a politikai irányelveket és legalábbis rámutatva, esetleg konkrétan is, azokra a feladatokra, amelyek