Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Szabó Klára: A fővárosi várospolitika 1950-1954. évi történetéhez

A tömegszervezeti munka jelentőségét az MDP PB 1951. dec. 5-i határozata is hangsúlyozza, amely a fővárosi tanács munkáját értékelve a feladatok decentralizálása, a politikai és osztályszempontok fokozottabb érvényesítése, a személyzeti munka javítása mellett arra hívta fel a figyelmet: ,,A tanácsok az eddiginél nagyobb mértékben támaszkodjanak - különösen az állandó bizottságok munkájában - a főváros dolgozóira és ezen a téren is használják fel jobban a szovjet tapasztalatokat. A tanácstagokat jobban kell aktivizálni. Teret kell adni az egyéni kezdeményezéseknek és a kerületi tanácsok beszámolóin és ülésein a hozzászólásoknak és élénk vitáknak."

25 A tanács igyekezett ezen elvárásoknak megfelelni, ennek érdekében bizonyos, szakmai feladatok is alárendelődtek a tömegszervezeti munkának, s a tanács munkatársaitól is elvárták, szakmai feladatukat egyben politikai munkaként értelmezzék. Megalakulása után egy évvel a tanács úgy látta: „Népművelési nevelő munkánk kezdetleges. A tanács által hányított kultúrrendezvények, ismeretterjesztő előadások, irodalmi ankétok, kiállítások nem segítik következetesen a szocializmus építését, nem formálják az új embertípust. Műsoraink nem mozgósítanak a legfontosabb feladatokra."

26 Egy 1953. márciusi jelentésében pedig a tanács önmagát, saját tömegszervezeti munkáját bírálva megállapítja: „Különböző feladataink ellátásánál nem biztosítottuk a kellő arányt. A gazdasági feladatok ellátására helyeztük a fősúlyt, és nem a tömegkapcsolatok megjavítására és felhasználására."

27 A tanács és a pártszervek kapcsolatának elemzése témám szempontjából alapvető fontosságú, e vizsgálódás azonban feltételezi ezen szervek vonatkozó hatanyagának alapos ismeretét. Magam azonban nem végeztem kutatást a pártachívumokban, ezért a kérdés megválaszolására sem vállalkozhatom. Helyette e kapcsolat néhány jellemző vonását kísérelem meg felvázolni. A tömegszervezeti funkció formálisan is szükségessé tette a pártszervekkel történő szoros együttműködést. A gyakorlatban ez a kapcsolat ennél többet jelentett. Rákosi Mátyás az MDP II. kongresszusán erről a következőképpen beszélt: „A tanácsokra is áll az, ami a termelőszövetkezetekre. Fiatal, új szervezetek ezek, melyek a legközelebbi esz tendőkben szakadatlanul rá lesznek szorulva a Pártunk és a kormány folytonos segítségére, támogatására, tanácsaira. Csak alig három vagy négy hónapja, hogy ezek a tanácsok megkezdték működésüket, de annyit már most is meg lehet állapítani, hogy ahol a Párt és a párttitkár foglalkoznak a tanáccsal, segítenek a tanácselnöknek, aktívan résztvesznek a tanácsok munkájában, ott a tanácsok működése jó és egészséges."

28 (kiemelés tőlem — Sz.K.) Az idézett világos, egyértelmű állásfoglalás is jelzi a politika, a politikai intézményrendszer korabeli társadalomszervező szerepét. Minden lényeges tanácsi döntést pártbizottsági egyeztetés előzött meg, ha ez az egyeztetés - leggyakrabban időhiány miatt — nem történt meg, a testületi üléseken pl. nem született döntés, a témát levették a napirendről. Az MDP Budapesti Bizottságának titkára nem volt tagja a V. B.-nak, de állandó tanácskozási joggal meghívást kapott a V. B. ülésekre, s az már a tanács megbecsülésének volt a jele, hogy pl. 1952-ben a megtartott 47 V. B. ülés közül 15 ülésen jelent meg személyesen, 19 ülésen helyettesítették, s 13 ülésen nem jelent meg a BPB képviseletében senki. A BPB minden, a tanács vezető szervei, tisztségviselői által készített anyagot megkapott: a tanács- és V. B. ülések anyagát, a V. B. elnöki havi jelentést, a hangulatjelentéseket stb., esetenként bizonyos témából maga is kért jelentést, hozott határozatokat a tanácsi munkáról, amelynek vonatkozó részéről a tanácsot be is számoltatta. A tanács és a párt kapcsolatában a tanács a politikai és mozgalmi kérdéseken túl, napi szakmai munkájában is elfogadta alárendelt szerepét. A párt vezető szerepének korabeli értelmezése döntően meghatározta a pártirányítás módszereit is. Erre utal egy 1953 végi forrás is. Az MDP KV 1953. júniusi határozata nyomán a Budapesti Pártválasztmány 1953. okt. 12-i ülésén a pártirányítás eddigi gyakorlatáról a többi között a következőket