Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Szabó Klára: A fővárosi várospolitika 1950-1954. évi történetéhez

Szabó Klára: A FŐVÁROSI VÁROSPOLITIKA 1950-1954. ÉVI TÖRTÉNETÉHEZ Dolgozatomban a szocialista várospolitika 1950—1954. évi történetét kívánom megvizsgálni, — a teljesség igénye nélkül — arra keresve a választ, hogy az államhatalmi szervként deklarált fővárosi tanács rendelkezett-e, s ha igen, milyen hatalmi, döntési jogkörrel. Ez ugyanis kétségkívül meghatározó jelentőségű a témám szempontjából leglényegesebb kérdés megítélésekor; tudniillik, hogy a város vezetői akarták-e, tudták-e érvényesíteni az országos politikai, gazdasági intézményrendszeren belül Budapest önálló, sajátos érdekeit? Tanulmányomban felhasználtam a Források Budapest Múltjából V/A kötet, szerkesztette: Gáspár Ferenc—Szabó Klára (kézhat) munkálatai során szerzett közös kutatási eredményeinket. Amikor a felszabadulás után megindult politikai harcok, a gazdasági, társadalmi átalakulás eredményeként a proletárdiktatúra győzelme után alkotmányunk az államhatalom gyakorlásának helyi szerveit a tanácsokban jelölte meg, akkor az önkormányzati városigazgatás teljes tagadása, a hazai 1919-es szocialista kezdeményezések folytatása, valamint a „felszabadító Szovjetunió példája"

1 mellett tett hitet. Még alaptörvényünk megszületése előtt, 1948-ban az MDP I. Kongresszusán a kommunista párt állásfoglalásaként Rajk László belügyminiszter a következőket mondta: „Szükség van egy olyan közigazgatási reform kidolgozására, hogy ennek eredményeképpen a népi demokrácia követelményeinek megfelelően új alapokra építsük népi demokratikus államszervezetünket. Nem vitás, hogy az állam szervezete és szerkezete a demokratikus követelményeknek csak abban az esetben felelhet meg, ha nem a nép jogainak szűkítésén, hanem ellenkezőleg a kiterjesztésén épül fel..." A nép bevonása a közigazgatási munkába, folytatta ,,... a látszat önkormányzatnak valóságos népi demokratikus önkormányzatokká való kiteljesítését..." is jelenti.

2 A fordulat éve azonban fordulatot jelentett a közigazgatási reform kérdésében is. Az ország politikai, gazdasági erőforrásainak hatékony felhasználása érdekében szükségesnek vélt túlzott centralizáció a közigazgatás szocialista átalakítására is kedvezőtlenül hatott. A tanácsi szervezet felépítésének előkészítése az erősen centralizált államhatalom kiépítésének utolsó láncszemeként a „torzulások" éveiben indult meg. 1949 őszétől 1950 májusáig tartó előkészítő szakasz után az országgyűlés elfogadta az I. tanácstörvényt, a részleteket pedig a 143/1950. MT sz. rendelet szabályozta. Ennek megfelelően - a tanácsok megválasztásáig ideiglenesen — a Magyar Függetlenségi Népfront budapesti bizottságának jelölései alapján alakult meg 1950. jún. 15-én az államhatalom helyi szerveként Budapest központi városigazgatási szerve: a Budapesti Városi Tanács, aug. 15-én pedig a főváros huszonkét kerületében az ideiglenes kerületi tanácsok is megkezdték munkájukat. A tanácsok tagjait első ízben 1950. okt. 22-én választották meg Budapesten az 1950. évi 31. tvr. alapján lajstromos választással. A tanács törvény alapján választott testület, amely hatáskörét ülésein gyakorolja. A Budapesti Városi Tanács tagjainak száma időszakunkban 251 - a kerületi tanácsoké